Tegnap délután a tönkrement számítógépem maradványaira várva váratlan látogatásra szántam el magam: egy ideje készülök egy kedves blogbarátom, az ágy-aszta-tv-t jegyző Kópis Benedek által életrehívott dizájn butikba, most hirtelen felindulásból végre be is ugrottam. Épp a bejáratnál kaptam el a stílusos bótosra hangolt butikost, ezt gyorsan meg is örökítettem :)
Az üzletbe lépve tátva maradt a szám, pedig az ablakok már ígéretesen hívogattak befelé… Meseországba érkeztem.
Benedek nem véletlenül büszke a nemrég nyitott boltra, a Síp utca 24-ben (amely nagyjából a Dob utca sarkára esik) igazi hiánypótlást valósított meg. Nemrég Stockholm és Berlin utcáit járva számtalan hasonló kis üzletbe tévedtem be, és már akkor megfogalmazódott bennem, hogy ennek a műfajnak Budapesten is létjogosultsága lenne. Na, most itt van nekünk ez a kis kincsesbánya, és hála szellemi atyjának, mondhatom, hogy külföldön is párját ritkítaná. Keveredik itt egy kevés antik és retro az újragondolt, átdolgozott darabokkal, trendi újonan készített bútorokkal és kiegészítőkkel (kapható például a fa biciklitartó reinkarnációja - talán emlékeztek rá INNEN), és egy csomó DIY hangulatú, de igazán minőségi munkával kivitelezett tárgy, például egy fehér raklap asztal, amelynek azért jobb a fogása, mint az enyémnek (ITT), ráadásul fiókjai is vannak, vagy a másik kedvencem, egy félbevágott piros hordóból készített kis pad. Nagyon gondosan válogatott és szerteágazó az árukészlet, van itt szecesszió, art deco, MDM (mid century modern - az 50-60-70-es évek tárgykultúrája), népművészet, iparművészet, kortárs művészet, jól kinéző ócskaság, kopottas kincs, és még sorolhatnám napestig.
Persze mindennek megkérdeztem az árát, és azt kell mondjam, teljesen rendben vannak… Bárki talál a pénztárcájának megfelelő darabot, és biztos lehet benne, hogy itt nem verik át, nem sóznak rá semmit magasabb áron, mint amennyit az megér. Sőt.
Annyi minden bizgerálta a fantáziámat, hogy egy csomó érdekes cuccot csak most látok a fotókon. Asszem, hamarosan vissza kell mennem…
Sok a csecse-becse, kis kerámia, üvegtárgy, stb. És két lámpa kedvencem is van: egy tortatartós…
És egy drótos. Illetve van egy harmadik is, de azt nem mutatom meg, mert - ha megtalálom a helyét, és addig senki nem nyúlja le, akkor talán megveszem. :)
Szedtem le képeket a Szimpla Design Shop facebook oldaláról is, ahol kicsit fókuszáltabban mutatnak be egy-két okosságos tárgyat.
Zabáltam például ezt a trendi malacperselyt. KELL kategória, pedig semmi értelme: olyan soványka, hogy még a saját ára se fér bele…
Vagy itt van ez a vicces tűpárna dühödt háziasszonyoknak. Jó karácsonyi ajándék lehet, ennek kapcsán pedig eszembe jutott, amikor én tényleg csináltam egy vudu babát édesanyámnak karácsonyra (tudom, kicsit beteges, és nem is volt olyan régen…), ráírtam a seggfej főnökének a nevét, és parancsba adtam, hogy napi néhányszor jól szurkálja meg. Ezúton csókoltatom, és remélem hatott a terápia.
Kapható fa betű is több színben, méretben, de én leginkább az üveg kelyhecskékért rajongok. Van lila is, állati jól néznek ki kettecskén egymás mellett.
Aztán mindenféle vicces és szép párna is kapható. Persze pont nem fotóztam le a népi hímzésest, amelyik farmer hátat kapott, pedig az elég zsír-szuper. Készülő félben láttam egy színes baglyosat, de ez a bajuszos is nagyon muris.
A maradék fonalakból horgolt papucsok is cukik.
Rájöttem, hogy aktuálisabb nem is lehetne a posztom, a nagy karácsonyi ajándék vásárlás projektben ugyanis mindenképp érdemes ide lenézni, hogy egyedi cuccok kerülhessenek a fa alá (vagy rá - találkoztam például nagyapám rémes fényes rózsaszín, műhavas toboz karácsonyfadíszével…). Nem mellesleg ezzel csupa hazai képző- és iparművészt, mesterembert támogatsz és újrahasznosítasz. Ráadásul kúl vagy. :)
