A t�nd�rek aj�nd�ka Egy f�rfinak meghalt a feles�ge, �s ott maradt el�rvult kisl�ny�val egy�tt. �lt azonban a szomsz�ds�gukban egy �zvegyasszony, annak is volt egy kisle�nya, s a k�t gyermek mindig egy�tt j�tszott. Egy napon azt�n az �zvegyasszony �gy sz�lt az ember kisl�ny�hoz: - Mondd meg �desap�dnak, hogy vegyen el engem feles�g�l, s �n j� any�d leszek, majd megl�tod! Minden reggel kal�csot kapsz. A kisle�ny addig-addig k�rlelte az apj�t, m�g az val�ban feles�g�l vette a szomsz�dasszonyt. A mostoha azonban csak az els� n�h�ny reggelen tartotta be �g�ret�t. K�s�bb a kisl�ny m�r csak ny�rfavessz�t kapott reggelire, amit �gy kell �rteni, hogy mindannyiszor megverte j� alaposan a ny�rfavessz�vel, valah�nyszor a gyerek nem el�gedett meg egy darab pen�szes keny�rrel vagy hideg k�s�val. A saj�t �des l�ny�nak azonban mindig frissen s�lt foszl�s kal�cs volt a reggelije. A szeg�ny kisl�ny sokat s�rt, ha azonban panaszkodni mert az �desapj�nak, akkor m�g rosszabbul ment a sora, mert mostoh�ja olyankor m�g jobban elverte, mihelyt az apja elment dolgozni. Nem telt bele sok id�, a mostoha m�r v�gleg el akarta �ld�zni a kisle�nyt a h�zt�l, mert �gy gondolta, hogy t�l sokat eszik, �s t�l sokba ker�l. Ez�rt azt�n egyik reggel lek�ldte mostohale�ny�t a t�ra, ahova a t�nd�rek f�r�dni j�rtak. Oda pedig emberfi�nak tilos volt k�zel�teni. Az olyan vakmer�t, aki m�gis l�tni akarta a t�nd�reket, leh�zt�k magukkal a m�lybe, ahonnan soha t�bb� vissza nem t�rhetett. A szeg�ny kisle�ny az�rt csak b�tran odament, �s a v�zit�nd�rek nem b�ntott�k, mert l�tt�k, hogy valami nagy b�nat nyomja a sz�v�t. Ink�bb r�szv�ttel k�rdezt�k t�le, hogy kicsoda, �s mi�rt olyan nagyon szomor�. A kisle�ny �szint�n elmondott mindent: hogyan k�nozza �t a gonosz mostoh�ja. Ezt hallva, a t�nd�rek sz�ve megesett rajta, s amikor szeg�nyke �ppen vizet mer�tett a t�b�l, �s el akart menni, sz�p �j ruh�ba �lt�ztett�k, �s �traval�ul mindegyik�k m�g �ld�st is mondott r�: - Amerre l�psz, fakadjanak vir�gok a l�bad nyom�ban! � mondta az els�. - Valah�nyszor megsz�lalsz, �des illat �radjon leheletedb�l! � sz�lt a m�sodik. - Mindennap, amikor mosakodol, aranyat tal�lj a mosd�t�ladban! � tette hozz� a harmadik. A mostoha t�gra ny�lt szemmel b�mult a kisle�nyra, mikor az haza�rt, �s egy�ltal�n nem �rvendezett a j�tt�n. Mikor azonban m�g az aj�nd�kokr�l is hallott, �s hamarosan meg is gy�z�d�tt r�la, hogy minden igaz, amit a kisle�ny mond, beles�padt az irigys�gbe, �s �gy gondolkozott mag�ban: Az �n �desl�nyom enn�l sokkal t�bbet �rdemelne! M�snap reggel sz�pen fel�lt�ztette tulajdon le�ny�t, �s �t is elk�ldte at�ra v�z�rt. A t�nd�rek haragosan j�ttek oda hozz�, hogy megk�rdezz�k, kicsoda �s mit keres itt. A le�ny g�g�sen viselkedett, el�kel�sk�d�tt, �s hazudott. Azt mondta, hogy � egy nemes kisasszony, �s azt akarja, hogy neki m�g sokkal szebb aj�nd�kot adjanak ann�l, amilyent a koldusle�ny kapott t�l�k. Szavaira egyszeriben zavaros lett a t� vize, a t�nd�rek pedig s�rral dob�lt�k a le�nyt �gy, hogy az s�rt�l, v�zt�l csapzottan futott haza. A t�nd�rek m�g sorban �tkot is mondtak r�: - Amerre m�gy t�visek n�jenek, a l�bad nyom�n! � sz�lt az els�. - Mikor megsz�lasz, b�z�s lehelet �radjon a sz�db�l! � mondta a m�sodik. - Valah�nyszor mosakodsz, cs�f varangyos b�k�t tal�lj a mosd�t�ladban! - toldotta meg a harmadik. Haza�rve a le�ny b�mb�lve mondta el, hogyan j�rt, �s felsorolta, milyen �tkokat sz�rtak a fej�re a t�nd�rek. Mikor anyja megl�tta ilyen �llapotban, �s meghallotta mindezt, eg�sz d�h�t mostohale�ny�n t�lt�tte ki. Ett�l kezdve nem volt szeg�nyk�nek egyetlen j� napja sem, elkergetni azonban nem akarta az arany miatt, amelyet minden reggel � maga vett ki a kisle�ny mosd�t�l�b�l, �s f�lretett saj�t l�ny�nak. A csod�latos tulajdons�gokkal meg�ldott le�ny h�re egy id� m�lva a kir�lyfihoz is eljutott, aki kijelentette: Csakis ez a le�ny lehet az �n feles�gem, senki m�s! Pomp�s hint�t �s gy�ny�r� ruh�kat k�ld�tt n�ki, hogy abban hozz�k el a kir�lyi kast�lyba. A mostoha azonban nyomban gonosz tervet f�z�tt ki: cs�f le�ny�val egy�tt � maga is be�lt a hint�ba. �tk�zben azut�n kisz�rt�k a kir�lyfi menyasszony�nak a szem�t, �s az �t melletti ingov�nyba dobt�k an�lk�l, hogy a kocsis �szrevette volna. Ezut�n a gonosz mostoha a saj�t cs�fs�gos le�ny�t �lt�ztette bele a sz�p menyasszonyi ruh�ba, �s �gy �rkeztek meg a kast�lyba. A kir�lyfi el�j�k sietett, kiemelte v�lt menyasszony�t a hint�b�l, �s �gy ki�ltott: - Te vagy az, aki ut�n sz�vem oly s�v�rogva v�gyott? - Igen �n � sz�lt a le�ny -, senki m�s. Amint azonban sz�l�sra nyitotta a sz�j�t, olyan b�z�s lehelet �radt bel�le, hogy a kir�lyfit �jul�s k�rny�kezte. S l�m, amint az �lmenyasszony v�gigment a kast�ly udvar�n, a k�vek k�z�l nyomban t�vises �gak n�ttek �gy, hogy alig lehetett k�zt�k el�bbre jutni. - H�t ez meg mi? � ki�ltott fel csod�lkozva a kir�lyfi. � H�t ezek az �n menyasszonyom aj�nd�kai? Ez mind csak az �t f�radalmait�l van � mondta a gonosz mostoha. � Mindez megv�ltozik majd, ha a menyasszonyod egy r�vid id�re egyed�l marad �s pihenhet. Ezzel az �regasszony bez�rk�zott a le�ny�val egy szob�ba, �s m�snap reggel, mikor a le�nya mosdott, az anyja m�g�tte �nt�tte ki a mosd�viz�t, hogy senki �szre ne vegye a cs�f varangyos b�k�t. Ek�zben a szeg�ny megvak�tott le�ny valahogyan kiverg�d�tt az ingov�nyb�l, elvonszolta mag�t egy �t menti f�ig, �s mivel kimondhatatlanul f�radt �s elgy�t�rt volt, ott nyomban el is nyomta az �lom. Mikor fel�bredt, nem tudta, hogy nappal van-e vagy �jszaka, �s hangosan elkezdett s�rni. Akkor h�rom h�feh�r hatty� rep�lt arra, meghallott�k a sz�vett�p� s�r�st, lesz�lltak h�t a fa �g�ra, �s megsz�l�tott�k a le�nyt: - Szeg�ny kisl�ny! Hintsd meg szemg�dreidet azzal a harmattal, amit ennek a f�nak a levelein tal�lsz! Alighogy �rt a harmatv�z az �lettelen szemg�dr�kh�z, a kisle�ny visszanyerte szeme vil�g�t, �s m�g sokkal jobban l�tott, mint azel�tt. Most m�r l�tta, hogy f�nyes nappal van, �s az emberek a mez�re tartanak dolgozni. Felkerekedett h�t, �s tov�bb ment az orsz�g�ton. D�lt�jban el�rt a kir�lyi kast�lyhoz. Amerre v�gigment, meg�lltak az emberek, �s b�mulva n�zt�k, mert m�g�tte az �t eg�sz hossz�ban csoda sz�p vir�gok ny�ltak, �s mikor bar�ts�gosan k�sz�nt�tte a szembej�v�ket, �des illat �radt a lehelet�b�l. Mikor a kir�lyfinak jelentett�k, hogy ilyen �s ilyen koldusle�ny van odakinn, az boldogan felki�ltott: - Nem koldusle�ny az! Amit elmondtatok, arr�l megismerem, hogy � az �n kedves menyasszonyom! Gyorsan t�rj�tok ki a kaput, �s vezess�tek hozz�m! � Azzal � maga is el�besietett a le�nynak, karjaiba �lelte, �s megcs�kolta. �gy h�t napvil�gra ker�lt a mostoha �s cs�f le�ny�nak gonoszs�ga. A kir�ly mindkettej�ket sz�gekkel kivert hord�ba z�ratta, �s egy magas hegy tetej�r�l a tengerbe vettette. Azt�n pedig f�nyes lakodalmat �lt a szeg�ny kis �rvale�nnyal, akib�l sz�p �s boldog kir�lyn� lett. Vissza a mese oldalra