Ez egy pici történet arról, hogy hogyan is kezdtem el a lufitekerést, miért is választottam ezt a szép szakmát. Minden egy szép, nyári napon kezdődött… Barátnőmmel egy bevásárlóközpontban sétálgattam, ahol egy színes, vidám srácra lettem figyelmes, aki lufikat árult. Pontosabban adományt gyűjtött. Megakadt a szemem egy szép piros oroszlánon. Az az 500-as volt életem legjobb vásárlása. Barátnőm is örült neki, de én annál is inkább :) Ez volt az első állatfigura, amit láttam. Régebben is találkoztam aluljáróban lufi árusokkal, de a hosszú csövön egy csomó nem nyűgözött le igazán. Hazaérve sajnos kitekeredett az oroszlán lába. Sok nézelődés, pontos szemrevételezés után rájöttem, hogy a kötözés, ágynyugalom és a forró húsleves nem fog érni semmit, ezért rászántam magam a helyreállításra. ÉS SIKERÜLT!!! Később nagy nehezen találtam egy boltot, ahol lufit árultak, és sikerült vennem párat. Hazafelé az volt az első dolgom, hogy egy olyan szép oroszlánt csináljak, mint amilyet vettem. 1 golyó hílyán sikerült is, ami nagy lendületet adott ahhoz, hogy folytassam. Késöbb sikerült könyveket rendelnem Amerikából. 3 hónap várakozás után meg is érkeztek. Innen már könnyű dolgom volt, hiszen a tekerés már ment (volt 3 hónapom oroszlánt hajtogatni), csak azt nem tudtam, hogy hogy csinálhatok nyuszit, lovat, de ebben a könyvek segítettek.