- Ady Endre -
�lljon el�mbe izz�, forr� ny�rban:
„T�ged szeretlek, Te vagy, akit v�rtam.”
Legyen kirugdalt, kitagadott, c�da,
Csak a sziv�be l�thassak be n�ha.
Ha vad viharban �tkoz�dva �llunk:
Egy�tt roskadjon, t�rj�n �ssze l�bunk.
Ha egy-egy �r�n megtelik a lelk�nk:
�dv�t, gy�ny�rt csak egym�s ajk�n lelj�nk.
Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba:
Boruljon r�m �s �vjon �tkarolva.
Tiszt�t�, szent t�z hogyha �ltal�get:
Sz�rnyaljuk egy�tt b� a mindens�get.
Mindig cs�koljon, egyform�n szeressen:
K�nnyben, piszokban, szenved�sben, szennyben.
Amiben minden �lmom semmiv� lett,
Hozza vissza �: legyen � az �let.
Kifestett arc�t angyalarcnak l�tom:
A lelkem lenne: �letem, hal�lom.
Sz�tz�zva minden k�t�bl�t �s l�ncot,
Holtig kacagn�k a ny�zsg� vil�got.
Egy�tt kacagn�nk v�gs� b�cs�t intve,
Meghaln�nk egy�tt, egym�st isten�tve.
Meghaln�nk, mondv�n:
„B�n �s szenny az �let,
Ketten voltunk csak tiszt�k, h�feh�rek.”