(13. sz�zad)[1]
|
Gaude, mater Hungaria, prolis agens
praeconium cum laude multifaria patronum lauda
proprium. Hic tibi verus lucifer lumen fidei praebuit, datus et ad hoc
legifer viam salutis docuit. Geisae duci decrepito divina fit promissio, Stephanus a Stephano vocatus est in utero. Cuius ortus
praedicitur patri caelesti nuntio, martyr ad matrem
mittitur nascentis vaticinio. Nato gaudet Hungaria, damnatur idolatria, caelestis datur
gloria, beata fit memoria. Puer crescens
progreditur sicut cedrus in
Libano, praedictum nomen inditur huic a beato Stephano. Dignis datur
doctoribus imbuendus in litteris, probis ornatur moribus sub annis adhuc
teneris. Adolescens aggreditur cibum salutis serere, gens Hungara
convertitur et baptizatur propere. Olim erroris populus lumen divinum conspicit, pulsis tenebris
sedulus se Christi iugo
subjicit. Trino Deo et simplici sit laus, honor et
gloria, qui sancti regis
supplici concedant caeli
gaudia. Amen. |
�rvendj, magyar hon,
j� anya, fiad dics�ret�t
dalold, zengjen dics�neked
szava ahhoz, ki mindig
p�rtfogolt. � n�ked igaz f�nyt
hozott, hit f�ny�t adta �t
neked, hozz� t�rv�nyt is
alkotott, �dv�ss�g �tj�n
vezetett. �t G�za �lte alkony�n Istv�n m�rt�r[2]
nevezte el az �gi k�ldet�s nyom�n Istv�nnak, anyja
m�hiben. �g h�rn�ke jelezte meg atyj�nak, hogy
sz�letni fog: a v�rtan� elk�ldetett anyj�hoz sz�lni
j�slatot. �r�lt is a magyar
haza, led�lt a b�lv�nyok
hada, zengjen h�t �gi
gl�ria, boldogs�g r�la sz�lni
ma. Mint libanoni
c�drusok, a gyermek �gyy
n�vekedett, s mik�nt el�re
mondatott, Szent Istv�nt�l kapott
nevet. Oktatt�k �t h�res
doktorok, �nt�zt�k b�lcsess�ggel
�t, s j�mbor erk�lcse
ragyogott m�r zseng�n, f�rfikor
el�tt. S m�r �let�nek
hajnal�n osztotta �dvnek
�let�t, s a magyar nemzet, a
pog�ny hamar kereszt�ny hitre
t�rt. Felt�nt az �gi f�nyess�g, s a n�p, mely
t�velyg�sben �lt, elhagyva s�r� �jjel�t, Krisztus szent ig�j�ba
t�rt. Im�d�s legyen,
tisztelet n�ked H�rmas-Egy
Isten�nk, seg�ts el�rn�nk
mennyeket, mit szent kir�lyunk
k�r nek�nk. Amen. Ford�totta Csan�d B�la |
[1] A himnusz vall�sos �da, m�r a r�gi g�r�g�k is m�velt�k. A kereszt�ny himnusz a Kr. u. 4. sz�zadban keletkezett. Liturgikus (az egyh�zi szertart�shoz kapcsol�d�) m�fajk�nt a zsolozsma r�sze. A himnusz utols� versszaka a doxol�gia (hitvall�s). A magyar �s a latin sz�veget egyar�nt a Sz�veggy�jtem�nyb�l vett�k �t (266-267).
[2] Els� kir�lyunk v�d�szentje az Apostolok Cselekedeteib�l ismert Istv�n, els� kereszt�ny v�rtan� volt. (Ap. Csel. 7.)