| dbo:abstract
|
- Az aszály olyan időszakot jelent, amikor jelentősen kevés csapadék hullik, vagy ha a csapadékmennyiség egészben véve eléri is a megszokottat, de a magas hőmérséklet miatt a talaj párolgási vesztesége jelentősen megnő, hosszabb időre terjedő szárazság áll be, a növényzet fejlődését a szükséges nedvesség hiánya miatt megakasztja, sőt a növényzet pusztulását is okozhatja. Legnagyobb mértékű a kár, ha a hosszabb időre kiterjedő szárazság hótalan tél után következik, így a téli nedvesség hiányát a tavasszal elég gyakori és bő esőzés sem pótolja. Ilyenkor az őszi vetések tetemes kárt szenvednek, a talaj nem készíthető elő kellően a tavaszi vetés alá, az elvetett mag hiányosan kel ki, s ami kikelt, nem indulhat jó fejlődésnek. Az égető nap és a szárító szelek nem csak a vetéseket károsítják, hanem a réteket és a legelőket is. Néha nagy területre terjed ki, egyike a legfélelmesebb elemi csapásoknak. Az aszály a Föld némely részén – nevezetesen déli vidékeken – rendes jelenség, mellyel számot kell vetni s az egész gazdálkodásnak hozzá kell alkalmazkodnia, északibb fekvésű vidékeken ellenben csak elvétve s többnyire kisebb mértékben jelentkezik. Magyarországon az aszály elég gyakran fordul elő, s a mezőgazdaságon ejtett csapásai némelykor igen súlyosak. A 19. század legnagyobb aszálya Magyarországon nálunk 1863-ban volt, mikor is az Alföld legnagyobb részében nemcsak hogy termés nem volt, hanem sok gazdasági állat, melyeket a Felvidékre, Erdélybe vagy a Dunántúlra nem tudtak az éhhalál elől elhajtani, elpusztult, sőt az emberek között is éhínség uralkodott. Sok évig tartott, mig az aszály által okozott veszteség ismét pótolhatóvá vált. Az aszályt közönségesen dögvész és káros állatok elszaporodása néhol a társadalmi rend felbomlása szokta követni. Az aszályt szabályellenes időjárás okozza, így az ember meg nem akadályozhatja. Az ellene ajánlott többféle védekezési mód közül leghatásosabb a csatornázás s ezzel kapcsolatban az öntözés. A globális felmelegedés miatt Magyarországon egyes vélemények szerint csökkenő csapadékra és több aszályos időszakra lehet számítani. A Duna-Tisza közén a talajvízszint jelentős mértékben, helyenként 6-7 méterrel csökkent. A nem megfelelő öntözés miatt mintegy 10,000 négyzetkilométer nagyságú területet fenyeget elsivatagosodás. (hu)
- Az aszály olyan időszakot jelent, amikor jelentősen kevés csapadék hullik, vagy ha a csapadékmennyiség egészben véve eléri is a megszokottat, de a magas hőmérséklet miatt a talaj párolgási vesztesége jelentősen megnő, hosszabb időre terjedő szárazság áll be, a növényzet fejlődését a szükséges nedvesség hiánya miatt megakasztja, sőt a növényzet pusztulását is okozhatja. Legnagyobb mértékű a kár, ha a hosszabb időre kiterjedő szárazság hótalan tél után következik, így a téli nedvesség hiányát a tavasszal elég gyakori és bő esőzés sem pótolja. Ilyenkor az őszi vetések tetemes kárt szenvednek, a talaj nem készíthető elő kellően a tavaszi vetés alá, az elvetett mag hiányosan kel ki, s ami kikelt, nem indulhat jó fejlődésnek. Az égető nap és a szárító szelek nem csak a vetéseket károsítják, hanem a réteket és a legelőket is. Néha nagy területre terjed ki, egyike a legfélelmesebb elemi csapásoknak. Az aszály a Föld némely részén – nevezetesen déli vidékeken – rendes jelenség, mellyel számot kell vetni s az egész gazdálkodásnak hozzá kell alkalmazkodnia, északibb fekvésű vidékeken ellenben csak elvétve s többnyire kisebb mértékben jelentkezik. Magyarországon az aszály elég gyakran fordul elő és a mezőgazdaságon ejtett csapásai néha igen súlyosak. A 19. század legnagyobb aszálya Magyarországon nálunk 1863-ban volt, mikor is az Alföld legnagyobb részében nemcsak hogy termés nem volt, hanem sok gazdasági állat, melyeket a Felvidékre, Erdélybe vagy a Dunántúlra nem tudtak az éhhalál elől elhajtani, elpusztult, sőt az emberek között is éhínség uralkodott. Sok évig tartott, mig az aszály által okozott veszteség ismét pótolhatóvá vált. Az aszályt közönségesen dögvész és káros állatok elszaporodása néhol a társadalmi rend felbomlása szokta követni. Az aszályt szabályellenes időjárás okozza, így az ember meg nem akadályozhatja. Az ellene ajánlott többféle védekezési mód közül leghatásosabb a csatornázás s ezzel kapcsolatban az öntözés. (hu)
- <api batchcomplete="">Az aszály olyan időszakot jelent, amikor az éghajlattól elvárhatóhoz jelentősen kevés csapadék hullik, vagy ha a csapadékmennyiség egészben véve eléri is a megszokottat, de a magas hőmérséklet miatt a talaj párolgási vesztesége jelentősen megnő, hosszabb időre terjedő szárazság áll be, a növényzet fejlᔝését a szükséges nedvesség hiánya miatt megakasztja, sőt a növényzet pusztulását is okozhatja. Időtartama napoktól akár évekig is terjedhet. A vízhiány miatt megnő a szálló por koncentrผiója, melyet az erdőtüzek is növelnek, így a légszennyezést is súlyosbítja. A hosszabb ideig tartó aszály tömeges elvándorlást is okoz.Legnagyobb mértékű a kár, ha a hosszabb időre kiterjedő nyári szárazság száraz tél után következik, így a téli nedvesség hiányát a tavasszal elég gyakori és bő esőzés sem pótolja. Ilyenkor az őszi vetések tetemes kárt szenvednek, a talaj nem készíthető elő kellᔞn a tavaszi vetés alá, az elvetett mag hiányosan kel ki, s ami kikelt, nem indulhat jó fejlᔝésnek. Az égető nap és a szárító szelek nem csak a vetéseket károsítják, hanem az erdőket, a réteket és a legelőket is. A trópusokon a száraz évszakban gyakoribb, és hasonló mértékben károsítja a mezőgazdaságot és a természeti környezetet, mint mérsékelt éghajlatokon. Néha nagy területre terjed ki, egyike a legfélelmesebb elemi csapásoknak. Az aszály a Föld némely részén – nevezetesen déli vidékeken – rendes jelenség, mellyel számot kell vetni s az egész gazdálkodásnak hozzá kell alkalmazkodnia, északibb fekvésű vidékeken ellenben csak elvétve s tnyire kisebb mértékben jelentkezik. Magyarországon az aszály elég gyakran fordul elő és a mezőgazdaságon ejtett csapásai néha igen súlyosak, annak összes ágazatát érintve. A 19. század legnagyobb aszálya Magyarországon 1863-ban volt, mikor is az Alföld legnagyobb részn nemcsak hogy termés nem volt, hanem sok gazdasági állat, melyeket a Felvidékre, Erdélybe vagy a Dunántúlra nem tudtak az éhhalál elől elhajtani, elpusztult, sőt az emberek között is éhínség uralkodott. Sok évig tartott, mig az aszály által okozott veszteség ismét pótolhatóvá vált. Az aszályt közönségesen dögvész és káros állatok elszaporodása, néhol éhínség miatt a társadalmi rend felbomlása szokta követni. A vadonban a nedves élőhelyek kiszáradása, az erdőtüzek elszaporodása és fajok kihalása fenyeget. Az aszályt szélsőséges időjárás okozza, így az ember meg nem akadályozhatja. Az ellene ajánlott téle vkezési m༽ közül leghatásosabb a csatornázás s ezzel kapcsolatban az öntözés.A világ legt részén időről időre megtapasztalható hossza-rövidebb ideig. Az éghajlat-változás következtn az időjárás szélsőségesebbé és megjósolhatatlanabbá válik, így az aszályok súlyossága és időtartama is megnő. A vízkészletek apadnak, a hajózás is nehezebbé válik, és a vízenergia termelése is csökken. A forróság fokozza az aszály hatását, mivel megnöveli a párolgást.Az éghajlatváltozás miatt a Föld sok területe egyre ink ki van téve az aszálynak. A legink érintett helyek az Amazonas-medence, a Száhel-övezet, Ausztrália és India. 2005-ben az Amazon medencéjének egyes részei az elmúlt száz év legnagyobb aszályát tapasztalta meg. Ausztrálin a millenniumi aszály 2010-ben ért véget. 2008 július 6-án egy kormányzati bizottság jelentése szerint egyre hosszabb és gyakoribb aszályokra lehet számítani. Indin t, mint 150 körzetet aszálytól veszélyeztetettként tartanak nyilván, tségüket Rajasthan, Gujarat, Madhya Pradesh államokban, tová Chhattisgarh, Uttar Pradesh államokban, Karnataka északi részén, és Maharashtra csatlakozó területein. A történelemben az aszályokra úgy tekintettek, mint amik veszélyeztetik az élelmiszer-ellátást, és társadalmi nyugtalanságot idéznek elő. Okaként vagy természetfölötti erőket, vagy pedig emberi tevékenységet feltételeztek. (hu)
- <api batchcomplete="">Az aszály olyan időszakot jelent, amikor az éghajlattól elvárhatóhoz jelentősen kevés csapadék hullik, vagy ha a csapadékmennyiség egészben véve eléri is a megszokottat, de a magas hőmérséklet miatt a talaj párolgási vesztesége jelentősen megnő, hosszabb időre terjedő szárazság áll be, a növényzet fejlődését a szükséges nedvesség hiánya miatt megakasztja, sőt a növényzet pusztulását is okozhatja. Időtartama napoktól akár évekig is terjedhet. A vízhiány miatt megnő a szálló por koncentrációja, melyet az erdőtüzek is növelnek, így a légszennyezést is súlyosbítja. A hosszabb ideig tartó aszály tömeges elvándorlást is okoz.Legnagyobb mértékű a kár, ha a hosszabb időre kiterjedő nyári szárazság száraz tél után következik, így a téli nedvesség hiányát a tavasszal elég gyakori és bő esőzés sem pótolja. Ilyenkor az őszi vetések tetemes kárt szenvednek, a talaj nem készíthető elő kellően a tavaszi vetés alá, az elvetett mag hiányosan kel ki, s ami kikelt, nem indulhat jó fejlődésnek. Az égető nap és a szárító szelek nem csak a vetéseket károsítják, hanem az erdőket, a réteket és a legelőket is. A trópusokon a száraz évszakban gyakoribb, és hasonló mértékben károsítja a mezőgazdaságot és a természeti környezetet, mint mérsékelt éghajlatokon. Néha nagy területre terjed ki, egyike a legfélelmesebb elemi csapásoknak. Az aszály a Föld némely részén – nevezetesen déli vidékeken – rendes jelenség, mellyel számot kell vetni s az egész gazdálkodásnak hozzá kell alkalmazkodnia, északibb fekvésű vidékeken ellenben csak elvétve s többnyire kisebb mértékben jelentkezik. Magyarországon az aszály elég gyakran fordul elő és a mezőgazdaságon ejtett csapásai néha igen súlyosak, annak összes ágazatát érintve. A 19. század legnagyobb aszálya Magyarországon 1863-ban volt, mikor is az Alföld legnagyobb részében nemcsak hogy termés nem volt, hanem sok gazdasági állat, melyeket a Felvidékre, Erdélybe vagy a Dunántúlra nem tudtak az éhhalál elől elhajtani, elpusztult, sőt az emberek között is éhínség uralkodott. Sok évig tartott, mig az aszály által okozott veszteség ismét pótolhatóvá vált. Az aszályt közönségesen dögvész és káros állatok elszaporodása, néhol éhínség miatt a társadalmi rend felbomlása szokta követni. A vadonban a nedves élőhelyek kiszáradása, az erdőtüzek elszaporodása és fajok kihalása fenyeget. Az aszályt szélsőséges időjárás okozza, így az ember meg nem akadályozhatja. Az ellene ajánlott többféle védekezési mód közül leghatásosabb a csatornázás s ezzel kapcsolatban az öntözés.A világ legtöbb részén időről időre megtapasztalható hossza-rövidebb ideig. Az éghajlat-változás következtében az időjárás szélsőségesebbé és megjósolhatatlanabbá válik, így az aszályok súlyossága és időtartama is megnő. A vízkészletek apadnak, a hajózás is nehezebbé válik, és a vízenergia termelése is csökken. A forróság fokozza az aszály hatását, mivel megnöveli a párolgást.Az éghajlatváltozás miatt a Föld sok területe egyre inkább ki van téve az aszálynak. A leginkább érintett helyek az Amazonas-medence, a Száhel-övezet, Ausztrália és India. 2005-ben az Amazon medencéjének egyes részei az elmúlt száz év legnagyobb aszályát tapasztalta meg. Ausztráliában a millenniumi aszály 2010-ben ért véget. 2008 július 6-án egy kormányzati bizottság jelentése szerint egyre hosszabb és gyakoribb aszályokra lehet számítani. Indiában több, mint 150 körzetet aszálytól veszélyeztetettként tartanak nyilván, többségüket Rajasthan, Gujarat, Madhya Pradesh államokban, továbbá Chhattisgarh, Uttar Pradesh államokban, Karnataka északi részén, és Maharashtra csatlakozó területein. A történelemben az aszályokra úgy tekintettek, mint amik veszélyeztetik az élelmiszer-ellátást, és társadalmi nyugtalanságot idéznek elő. Okaként vagy természetfölötti erőket, vagy pedig emberi tevékenységet feltételeztek. (hu)
- Az aszály olyan időszakot jelent, amikor jelentősen kevés csapadék hullik, vagy ha a csapadékmennyiség egészben véve eléri is a megszokottat, de a magas hőmérséklet miatt a talaj párolgási vesztesége jelentősen megnő, hosszabb időre terjedő szárazság áll be, a növényzet fejlődését a szükséges nedvesség hiánya miatt megakasztja, sőt a növényzet pusztulását is okozhatja. Legnagyobb mértékű a kár, ha a hosszabb időre kiterjedő szárazság hótalan tél után következik, így a téli nedvesség hiányát a tavasszal elég gyakori és bő esőzés sem pótolja. Ilyenkor az őszi vetések tetemes kárt szenvednek, a talaj nem készíthető elő kellően a tavaszi vetés alá, az elvetett mag hiányosan kel ki, s ami kikelt, nem indulhat jó fejlődésnek. Az égető nap és a szárító szelek nem csak a vetéseket károsítják, hanem a réteket és a legelőket is. Néha nagy területre terjed ki, egyike a legfélelmesebb elemi csapásoknak. Az aszály a Föld némely részén – nevezetesen déli vidékeken – rendes jelenség, mellyel számot kell vetni s az egész gazdálkodásnak hozzá kell alkalmazkodnia, északibb fekvésű vidékeken ellenben csak elvétve s többnyire kisebb mértékben jelentkezik. Magyarországon az aszály elég gyakran fordul elő, s a mezőgazdaságon ejtett csapásai némelykor igen súlyosak. A 19. század legnagyobb aszálya Magyarországon nálunk 1863-ban volt, mikor is az Alföld legnagyobb részében nemcsak hogy termés nem volt, hanem sok gazdasági állat, melyeket a Felvidékre, Erdélybe vagy a Dunántúlra nem tudtak az éhhalál elől elhajtani, elpusztult, sőt az emberek között is éhínség uralkodott. Sok évig tartott, mig az aszály által okozott veszteség ismét pótolhatóvá vált. Az aszályt közönségesen dögvész és káros állatok elszaporodása néhol a társadalmi rend felbomlása szokta követni. Az aszályt szabályellenes időjárás okozza, így az ember meg nem akadályozhatja. Az ellene ajánlott többféle védekezési mód közül leghatásosabb a csatornázás s ezzel kapcsolatban az öntözés. A globális felmelegedés miatt Magyarországon egyes vélemények szerint csökkenő csapadékra és több aszályos időszakra lehet számítani. A Duna-Tisza közén a talajvízszint jelentős mértékben, helyenként 6-7 méterrel csökkent. A nem megfelelő öntözés miatt mintegy 10,000 négyzetkilométer nagyságú területet fenyeget elsivatagosodás. (hu)
- Az aszály olyan időszakot jelent, amikor jelentősen kevés csapadék hullik, vagy ha a csapadékmennyiség egészben véve eléri is a megszokottat, de a magas hőmérséklet miatt a talaj párolgási vesztesége jelentősen megnő, hosszabb időre terjedő szárazság áll be, a növényzet fejlődését a szükséges nedvesség hiánya miatt megakasztja, sőt a növényzet pusztulását is okozhatja. Legnagyobb mértékű a kár, ha a hosszabb időre kiterjedő szárazság hótalan tél után következik, így a téli nedvesség hiányát a tavasszal elég gyakori és bő esőzés sem pótolja. Ilyenkor az őszi vetések tetemes kárt szenvednek, a talaj nem készíthető elő kellően a tavaszi vetés alá, az elvetett mag hiányosan kel ki, s ami kikelt, nem indulhat jó fejlődésnek. Az égető nap és a szárító szelek nem csak a vetéseket károsítják, hanem a réteket és a legelőket is. Néha nagy területre terjed ki, egyike a legfélelmesebb elemi csapásoknak. Az aszály a Föld némely részén – nevezetesen déli vidékeken – rendes jelenség, mellyel számot kell vetni s az egész gazdálkodásnak hozzá kell alkalmazkodnia, északibb fekvésű vidékeken ellenben csak elvétve s többnyire kisebb mértékben jelentkezik. Magyarországon az aszály elég gyakran fordul elő és a mezőgazdaságon ejtett csapásai néha igen súlyosak. A 19. század legnagyobb aszálya Magyarországon nálunk 1863-ban volt, mikor is az Alföld legnagyobb részében nemcsak hogy termés nem volt, hanem sok gazdasági állat, melyeket a Felvidékre, Erdélybe vagy a Dunántúlra nem tudtak az éhhalál elől elhajtani, elpusztult, sőt az emberek között is éhínség uralkodott. Sok évig tartott, mig az aszály által okozott veszteség ismét pótolhatóvá vált. Az aszályt közönségesen dögvész és káros állatok elszaporodása néhol a társadalmi rend felbomlása szokta követni. Az aszályt szabályellenes időjárás okozza, így az ember meg nem akadályozhatja. Az ellene ajánlott többféle védekezési mód közül leghatásosabb a csatornázás s ezzel kapcsolatban az öntözés. (hu)
- <api batchcomplete="">Az aszály olyan időszakot jelent, amikor az éghajlattól elvárhatóhoz jelentősen kevés csapadék hullik, vagy ha a csapadékmennyiség egészben véve eléri is a megszokottat, de a magas hőmérséklet miatt a talaj párolgási vesztesége jelentősen megnő, hosszabb időre terjedő szárazság áll be, a növényzet fejlᔝését a szükséges nedvesség hiánya miatt megakasztja, sőt a növényzet pusztulását is okozhatja. Időtartama napoktól akár évekig is terjedhet. A vízhiány miatt megnő a szálló por koncentrผiója, melyet az erdőtüzek is növelnek, így a légszennyezést is súlyosbítja. A hosszabb ideig tartó aszály tömeges elvándorlást is okoz.Legnagyobb mértékű a kár, ha a hosszabb időre kiterjedő nyári szárazság száraz tél után következik, így a téli nedvesség hiányát a tavasszal elég gyakori és bő esőzés sem pótolja. Ilyenkor az őszi vetések tetemes kárt szenvednek, a talaj nem készíthető elő kellᔞn a tavaszi vetés alá, az elvetett mag hiányosan kel ki, s ami kikelt, nem indulhat jó fejlᔝésnek. Az égető nap és a szárító szelek nem csak a vetéseket károsítják, hanem az erdőket, a réteket és a legelőket is. A trópusokon a száraz évszakban gyakoribb, és hasonló mértékben károsítja a mezőgazdaságot és a természeti környezetet, mint mérsékelt éghajlatokon. Néha nagy területre terjed ki, egyike a legfélelmesebb elemi csapásoknak. Az aszály a Föld némely részén – nevezetesen déli vidékeken – rendes jelenség, mellyel számot kell vetni s az egész gazdálkodásnak hozzá kell alkalmazkodnia, északibb fekvésű vidékeken ellenben csak elvétve s tnyire kisebb mértékben jelentkezik. Magyarországon az aszály elég gyakran fordul elő és a mezőgazdaságon ejtett csapásai néha igen súlyosak, annak összes ágazatát érintve. A 19. század legnagyobb aszálya Magyarországon 1863-ban volt, mikor is az Alföld legnagyobb részn nemcsak hogy termés nem volt, hanem sok gazdasági állat, melyeket a Felvidékre, Erdélybe vagy a Dunántúlra nem tudtak az éhhalál elől elhajtani, elpusztult, sőt az emberek között is éhínség uralkodott. Sok évig tartott, mig az aszály által okozott veszteség ismét pótolhatóvá vált. Az aszályt közönségesen dögvész és káros állatok elszaporodása, néhol éhínség miatt a társadalmi rend felbomlása szokta követni. A vadonban a nedves élőhelyek kiszáradása, az erdőtüzek elszaporodása és fajok kihalása fenyeget. Az aszályt szélsőséges időjárás okozza, így az ember meg nem akadályozhatja. Az ellene ajánlott téle vkezési m༽ közül leghatásosabb a csatornázás s ezzel kapcsolatban az öntözés.A világ legt részén időről időre megtapasztalható hossza-rövidebb ideig. Az éghajlat-változás következtn az időjárás szélsőségesebbé és megjósolhatatlanabbá válik, így az aszályok súlyossága és időtartama is megnő. A vízkészletek apadnak, a hajózás is nehezebbé válik, és a vízenergia termelése is csökken. A forróság fokozza az aszály hatását, mivel megnöveli a párolgást.Az éghajlatváltozás miatt a Föld sok területe egyre ink ki van téve az aszálynak. A legink érintett helyek az Amazonas-medence, a Száhel-övezet, Ausztrália és India. 2005-ben az Amazon medencéjének egyes részei az elmúlt száz év legnagyobb aszályát tapasztalta meg. Ausztrálin a millenniumi aszály 2010-ben ért véget. 2008 július 6-án egy kormányzati bizottság jelentése szerint egyre hosszabb és gyakoribb aszályokra lehet számítani. Indin t, mint 150 körzetet aszálytól veszélyeztetettként tartanak nyilván, tségüket Rajasthan, Gujarat, Madhya Pradesh államokban, tová Chhattisgarh, Uttar Pradesh államokban, Karnataka északi részén, és Maharashtra csatlakozó területein. A történelemben az aszályokra úgy tekintettek, mint amik veszélyeztetik az élelmiszer-ellátást, és társadalmi nyugtalanságot idéznek elő. Okaként vagy természetfölötti erőket, vagy pedig emberi tevékenységet feltételeztek. (hu)
- <api batchcomplete="">Az aszály olyan időszakot jelent, amikor az éghajlattól elvárhatóhoz jelentősen kevés csapadék hullik, vagy ha a csapadékmennyiség egészben véve eléri is a megszokottat, de a magas hőmérséklet miatt a talaj párolgási vesztesége jelentősen megnő, hosszabb időre terjedő szárazság áll be, a növényzet fejlődését a szükséges nedvesség hiánya miatt megakasztja, sőt a növényzet pusztulását is okozhatja. Időtartama napoktól akár évekig is terjedhet. A vízhiány miatt megnő a szálló por koncentrációja, melyet az erdőtüzek is növelnek, így a légszennyezést is súlyosbítja. A hosszabb ideig tartó aszály tömeges elvándorlást is okoz.Legnagyobb mértékű a kár, ha a hosszabb időre kiterjedő nyári szárazság száraz tél után következik, így a téli nedvesség hiányát a tavasszal elég gyakori és bő esőzés sem pótolja. Ilyenkor az őszi vetések tetemes kárt szenvednek, a talaj nem készíthető elő kellően a tavaszi vetés alá, az elvetett mag hiányosan kel ki, s ami kikelt, nem indulhat jó fejlődésnek. Az égető nap és a szárító szelek nem csak a vetéseket károsítják, hanem az erdőket, a réteket és a legelőket is. A trópusokon a száraz évszakban gyakoribb, és hasonló mértékben károsítja a mezőgazdaságot és a természeti környezetet, mint mérsékelt éghajlatokon. Néha nagy területre terjed ki, egyike a legfélelmesebb elemi csapásoknak. Az aszály a Föld némely részén – nevezetesen déli vidékeken – rendes jelenség, mellyel számot kell vetni s az egész gazdálkodásnak hozzá kell alkalmazkodnia, északibb fekvésű vidékeken ellenben csak elvétve s többnyire kisebb mértékben jelentkezik. Magyarországon az aszály elég gyakran fordul elő és a mezőgazdaságon ejtett csapásai néha igen súlyosak, annak összes ágazatát érintve. A 19. század legnagyobb aszálya Magyarországon 1863-ban volt, mikor is az Alföld legnagyobb részében nemcsak hogy termés nem volt, hanem sok gazdasági állat, melyeket a Felvidékre, Erdélybe vagy a Dunántúlra nem tudtak az éhhalál elől elhajtani, elpusztult, sőt az emberek között is éhínség uralkodott. Sok évig tartott, mig az aszály által okozott veszteség ismét pótolhatóvá vált. Az aszályt közönségesen dögvész és káros állatok elszaporodása, néhol éhínség miatt a társadalmi rend felbomlása szokta követni. A vadonban a nedves élőhelyek kiszáradása, az erdőtüzek elszaporodása és fajok kihalása fenyeget. Az aszályt szélsőséges időjárás okozza, így az ember meg nem akadályozhatja. Az ellene ajánlott többféle védekezési mód közül leghatásosabb a csatornázás s ezzel kapcsolatban az öntözés.A világ legtöbb részén időről időre megtapasztalható hossza-rövidebb ideig. Az éghajlat-változás következtében az időjárás szélsőségesebbé és megjósolhatatlanabbá válik, így az aszályok súlyossága és időtartama is megnő. A vízkészletek apadnak, a hajózás is nehezebbé válik, és a vízenergia termelése is csökken. A forróság fokozza az aszály hatását, mivel megnöveli a párolgást.Az éghajlatváltozás miatt a Föld sok területe egyre inkább ki van téve az aszálynak. A leginkább érintett helyek az Amazonas-medence, a Száhel-övezet, Ausztrália és India. 2005-ben az Amazon medencéjének egyes részei az elmúlt száz év legnagyobb aszályát tapasztalta meg. Ausztráliában a millenniumi aszály 2010-ben ért véget. 2008 július 6-án egy kormányzati bizottság jelentése szerint egyre hosszabb és gyakoribb aszályokra lehet számítani. Indiában több, mint 150 körzetet aszálytól veszélyeztetettként tartanak nyilván, többségüket Rajasthan, Gujarat, Madhya Pradesh államokban, továbbá Chhattisgarh, Uttar Pradesh államokban, Karnataka északi részén, és Maharashtra csatlakozó területein. A történelemben az aszályokra úgy tekintettek, mint amik veszélyeztetik az élelmiszer-ellátást, és társadalmi nyugtalanságot idéznek elő. Okaként vagy természetfölötti erőket, vagy pedig emberi tevékenységet feltételeztek. (hu)
|
