Kentum–szatem izoglossza

A kentum–szatem izoglossza az indoeurópai nyelvcsalád ágainak – mára már elavultnak tekintett – nyelvtörténeti-hangtani felosztása, miszerint az alapnyelv először két dialektusra bomlott, melyek közül az egyik megőrizte a hátul képzett mássalhangzók /*k, *kʷ; *g, *gʰ *gʷ, *gʷʰ/ – de főként a palatalizált k hang – képzési jellegét (kentum nyelvek, a latin CENTUM [kʲentum] ’100’ szó eredeti kiejtése alapján), míg a másikban további palatalizáció folytán előretolódott a képzési helyük és új, elöl képzett – dentális vagy palatális – mássalhangzók /s, c, t͡ʃ, z, ʒ/ keletkeztek belőlük (szatem nyelvek, az iráni avesztai nyelv SZATEM [satəm] ’100’ szava alapján). Az indoeurópai nyelveknek ezt a felosztását közérthetőbben nevezték nyugati, illetve keleti ágnak is (bár ez utóbbi általánosítás nem túl pontos, ugyanis például a kihalt hettita és tokhár nyelveket földrajzilag keleten beszélték, hangtanilag mégis a kentum csoportba tartoztak).

A kentum és szatem nyelvek elterjedése

A kentum – vagy precízebb, újkeletű megnevezéssel nem-szatem nyelvek – kezdeti állapotukban az indoeurópai palatalizált k- és g-sort megőrizték. Idesorolják

az →italikus nyelveket (a →latin és →újlatin nyelvekkel együtt),
a →germán nyelveket,
a →kelta nyelveket, valamint
a →görög nyelvet,
a →hettita nyelvet (†) és
a →tokhár nyelvet (†).

A szatem nyelvek az indoeurópai eredetű palatalizált k-t tovább palatalizálták, és elöl képzett hangok keletkeztek. Idetartoznak

a →balti és a →szláv nyelvek,
az →indoiráni nyelvek,
az →örmény nyelv, valamint
az →albán nyelv, bár ebben a kentum és a szatem vonások keverednek.

A kentum–szatem felosztás kérdései

A kentum–szatem felosztás kiindulási alapját nem a mai nyelvállapotok képezték (mivel a későbbi nyelvjárási tagolódás során más változások is végbementek), hanem az indoeurópai alapnyelv régebben feltételezett, keleti és nyugati nyelvjárásokra bomlásakor kialakult kettősség. Így például az újlatin nyelveket azért sorolták a kentum nyelvek közé, mert az itáliai ág ebben az irányban vált el az alapnyelvtől, így a latin is ebbe tartozott, amelynek közvetlen folytatásai; a besorolás szempontjából tehát nem lényeges, hogy egy későbbi változás eredményeképpen a k és a g palatális magánhangzók előtt elöl képzett hangokká (cs, dzs, sz, zs) váltak.

Számos kihalt indoeurópai nyelv esetében ezt a besorolást szintén nehéz volt megállapítani, ugyanis sok esetben a kentum és szatem vonások egyaránt jelen vannak. Az élő nyelvek közül görög és az albán nyelv is ilyen átmenetnek tekinthető, de a görögöt a palatális /kʲ/ megőrzése miatt a kentum ághoz, míg az albánt inkább a szatem nyelvekhez sorolták. Egzakt módon tehát azt lehet mondani, hogy ezen elmélet szerint minden indoeurópai nyelv kentum, amelyik nem szatem.

Például az indoeurópai */kʷetwores/ ’négy’ szó megfelelői a latin quattuor, olasz quattro, spanyol cuatro, francia quatre (csak k-val ejtve), ír cethair (k-val ejtve, de mára már palatalizálódik^[1]), albán katër, viszont görög tettara, orosz четыре (csetire), szanszkrit csatur, perzsa csahar stb.

Hangmegfelelések a kentum és a szatem nyelvekben

Az alábbi táblázatban megadtuk néhány kentum, illetve szatem nyelvben az indoeurópai alapnyelv (PIE) két veláris sorának hangmegfeleléseit (szókezdő helyzetben). A táblázatban dőlt betűvel (a latin ábécét használó nyelvek esetén) az íráskép, ferde vonalak között pedig a nemzetközi fonetikai ábécé (IPA) szerinti /hangérték/ szerepel. (Ahol hangérték nincs külön megadva, ott egybeesik az írásképpel. Nem latin betűs nyelveknél csak a hangérték van feltüntetve. A ∅ nem ejtett „hangot” jelöl.)

PIE	KENTUM nyelvek						SZATEM nyelvek
PIE	görög	latin	olasz	spanyol	ír	angol	szanszkrit	aveszta	ószláv	litván	örmény	albán
*k →	/k/	c /k~kʲ/	c /k, t͡ʃ/	c /k, θ~s/	c /k/	h	/ś/	/s/	/k/	s	/kʰ, g/	k, q /c/
*ḱ →	/k/	c /k~kʲ/	c /k, t͡ʃ/	c /k, θ~s/	c /k/	h	/k, c/	/x, t͡ʃ/	/s/	š	/s/	th /θ/, c /t͡s/
*kʷ →	/p, t, k/	qu /kw/	qu, ch /kw, k/	cu, qu, c /kw, k/	c /k/	wh (< hw)	/k, c/	/k, t͡ʃ/	/k, t͡ʃ, c/	k	/kʰ, h, g/	s, k, q /c/
*g →	/g/	g	g /g, d͡ʒ/	g, y, h /g, x, ʝ, ∅/	g	k	/g, j/	/g, z/	/g/	g	/k/	g
*ǵ →	/g/	g	g /g, d͡ʒ/	g, y, h /g, x, ʝ, ∅/	g	k	/j/	/z/	/z/	ž	/c, t/	dh /ð/, d
*gʰ →	/kʰ > x/	h	(h) ∅	h /∅/	g	g	/g, h/	/g, z/	/g/	g	/z(j)/	g
*ǵʰ →	/kʰ > x/	h	(h) ∅	h /∅/	g	g	/h/	/z/	/z/	ž	/j/	dh /ð/, d
*gʷ →	/b, d, g/	v /w/, gu	v, gu	v /b~β/, gu	b	k	/g, j/	/g, d͡ʒ/	/g, ʒ, z/	g	/k/	g, z
*gʷʰ →	/pʰ, tʰ, kʰ > f, θ, x/	f	f	h /h > ∅/	g	w	/gʰ, h/	/g, d͡ʒ/	/g, ʒ, z/	g	/g, d͡ʒ/	g, z

Néhány konkrét példa a ḱ és kʷ hangok folytatásaira élő nyelvekből az alábbi táblázatban látható.

PIE	KENTUM nyelvek				SZATEM nyelvek			Jelentés
PIE	latin	spanyol	görög	angol	orosz	litván	oszét	Jelentés
*ḱr̥d- →	cor	corazón	καρδιά (kardiá)	heart	cердце (szerdce)	širdis	зӕрдӕ (zərdə)	’szív’
*kʷetwores →	quattuor	cuatro	τέσσερα (tésszera)	four	четыре (csetire)	keturi	цыппар (cyippar)	’négy’

Jegyzetek

↑ A mai ejtés körülbelül: kjáhir.

Kapcsolódó szócikkek

Indoeurópai nyelvcsalád

Források

A világ nyelvei. Fodor István főszerk. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1999. ISBN 9630575973 , pp. 46, 456, 1663.
The American Heritage Dictionary of the English Language, 1969, p. 1551.
Manual de lingüística románica. José Enrique Gargallo Gil – Maria Reina Bastardas (coords.). Barcelona: Ariel Lingüística. 2007. ISBN 978-84-344-8268-5

[1] A mai ejtés körülbelül: kjáhir.

[1]