Ugrás a tartalomhoz

BICS–11

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap aktuális változatát látod, az utolsó szerkesztést InternetArchiveBot (vitalap | szerkesztései) végezte 2018. július 19., 21:57-kor. Ezen a webcímen mindig ezt a változatot fogod látni. (1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta2))
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
BICS–11

Funkciólégi jármű
TervezőBorisz Ivanovics Cseranovszkij
Gyártási darabszám1
A Wikimédia Commons tartalmaz BICS–11 témájú médiaállományokat.

A BICS–11 (oroszul: БИЧ–11, Борис Иванович Черановский, a tervező nevének rövidítése) vagy RP–1 (РП–1) szovjet kísérleti vitorlázó repülőgép, melyet Borisz Cseranovszkij tervezett az 1930-as évek elején a rakétameghajtás kipróbálására. A gépbe végül nem építettek rakétahajtóművet.

Története és jellemzői

[szerkesztés]

A gépet a rakétahajtás tanulmányozására tervezte és építette Borisz Cseranovszkij 1931-ben. Ez volt az első rakétahajtóművel tervezett repülőgép. A gépbe a Fridrih Cander tervezte, 18 kg tömegű, 0,62 kN tolóerejű OR–2 típusú folyékony hajtóanyagú rakétahajtóművet tervezték beépíteni.

Az egyszemélyes repülőgép csupaszárny konstrukció volt, mellyel Cseranovszkij már az 1920-as évek eleje óta foglalkozott. Első csupaszárny gépét, a BICS–1-t 1924-ben építette. Habár összes korábbai gépének parabola alaprajzú szárnya volt, a BICS–11-nél szakított ezzel a hagyománnyal, és ez a gép trapéz alakú szárnyat kapott. A rakétahajtóműveket a pilótakabin mögött építették volna be, míg a rakétahajtómű tüzelőanyagát (etilén) és oxidálóanyagát (folyékony oxigén) a szárnyon, a pilótakabin két oldalán, áramvonalas burkolat alatti tartályokban helyezték volna el. A rakétahajtómű beépítése után a gép az RP–1 (RP – raketnij planyor, magyarul: rakétás vitorlázó repülőgép) típusjelzést kapta volna.

1932 elején repült először. A gépet először vitorlázó repülőgépként használták. 1933-ban részt vett 9. országos vitorlázórepülő versenyen, ahol a géppel Szergej Koroljov repült. Az OR–2 hajtóművel eközben, 1933 márciusában sikeres fékpadi próbákat végeztek. Időközben elhunyt Fridrih Cander, a hajtómű tervezője, ez pedig megakasztotta a repülőgépbe építésének folyamatát. A gépbe végül egy 27 LE-s Scorpion dugattyús motort építettek és ezzel folytatták a gép repülési próbáit.

Műszaki adatok

[szerkesztés]
  • Szárnyfesztáv: 12,10 m
  • Hossz: 3,25 m
  • Szárnyfelület: 20,00 m²
  • Üres tömeg: 200 kg
  • Motor: 1 db ABC Scorpion kéthengeres benzinmotor
  • Motorteljesítmény: 27 LE

Források

[szerkesztés]