Péchy László (főispán)

Péchy László (Budapest, 1877. április 23. – Mátészalka, 1942. szeptember 21.) földbirtokos, főispán, császári és királyi kamarás, országgyűlési képviselő.

Péchy László
Született	1877. április 23. Budapest
Elhunyt	1942. szeptember 21. (65 évesen) Mátészalka
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	földbirtokos politikus
Tisztsége	főszolgabíró (1906. május 29. – 1909, Szinérváraljai járás) főszolgabíró (1910–1917, Mátészalkai járás) Szatmár vármegye főispánja (1920. szeptember 9. – 1923. december 24.) főispán (1920. szeptember 9. – 1923. december 24., Ugocsa vármegye) Bereg vármegye főispánja (1922. október 17. – 1923. december 24.) főispán (1923. december 24. – 1931. május 30., Szatmár, Ugocsa és Bereg k.e.e. vármegye) magyarországi parlamenti képviselő (1931–1935) magyarországi parlamenti képviselő (1935–1939) magyarországi parlamenti képviselő (1939–1945)
A Wikimédia Commons tartalmaz Péchy László témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

Református vallású családban született. Egyetemi tanulmányait Strasbourgban és a budapesti tudományegyetemen végezte, utóbbi helyen tette le az államtudományi államvizsgát is. Szakmai pályáját 1897-ben Szatmár vármegye közigazgatási szolgálatában kezdte meg, alsóbb szintű beosztásokban. 1904-ben kapott helyettes főszolgabírói kinevezést, 1906-ban pedig főszolgabírónak tették meg, előbb Máramaros vármegye szinérváraljai járásában, majd később a mátészalkai járásban.

1917-ben nyugdíjaztatta magát és a birtokára vonult vissza gazdálkodni. 1920-ban egy időre főispáni teendőkkel megbízott kormánybiztossá nevezték ki, s még abban az évben a csonka Szatmár és Ugocsa vármegyék főispánja lett. 1922-ben Csonka-Bereg vármegye főispánjává is kinevezték, majd a csonka Szatmár, Ugocsa és Bereg közigazgatásilag egyesített vármegyék élére került. Főispáni állásáról tizenegy évi, politikai és társadalmi érdemekben egyaránt gazdag munkásság után vonult újra nyugalomba, 1931-ben.

Ugyanabban az évben elindult országgyűlési képviselő-jelöltként a mátészalkai választókerületben, ahol mandátumot is szerzett az Egységes Párt programjával; a kerület népe túlnyomó szavazattöbbséggel választotta meg a kisgazdapárti ellenjelölttel szemben. Már abban a ciklusban egyik tekintélyes tagja lett az országgyűlésnek és jelentős szerepet vállalt pártja életében is. 1935-ben régi kerülete újból megválasztotta, akkor már mint a Nemzeti Egység Pártja jelöltjét. Abban a ciklusban egyik elnöke volt annak az egyesített bizottságnak, amely a zsidótörvényt tárgyalta; tagja volt továbbá a 33-as, későbbi nevén 36-os bizottságnak is. Az 1939-es általános választásokon ismét parlamenti mandátumot szerzett a Magyar Élet Pártja Szatmár, Ugocsa és Bereg vármegyei listáján.

A közélet terén kifejtett érdemeiért számos elismerést kapott. I. Ferenc József 1911-ben császári és királyi kamarássá nevezte ki. A Johannita rend 1915-ben tiszteletbeli lovaggá választotta, 1924-ben, Potsdamban pedig a rend lovagjává ütötték. A kormányzó a II. osztályú Magyar Érdemkeresztet a csillaggal adományozta neki, tulajdonosa volt ezen felül a hadi érdemrendnek a kardokkal és a Vöröskereszt háborús díszjelvénynek. Jelentős szerepet játszik a református egyház életében is, 1920-től volt gondnoka a nagykárolyi református egyházmegyének.

Források

• Életrajza a Magyar Országgyűlési Almanach 1939-1944-ben. Hungaricana, hozzáférés: 2024. február 24.
• Péchy László oldala a Magyar Nemzeti Névtér adatbázisában; hozzáférés: 2023. december 23.
• Péchy László oldala a Petőfi Irodalmi Múzeum adatbázisában; hozzáférés: 2023. december 23.