Nick Heidfeld

német autóversenyző, Formula–1-es pilóta
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. december 11.

Nick Lars Heidfeld (Mönchengladbach, 1977. május 10. –) német autóversenyző. 2000-től 2011-ig versenyzett a Formula–1-ben, ezalatt 12-szer állhatott dobogóra, de futamot nem sikerült nyernie. Legjobb világbajnoki eredménye a 2007-ben elért ötödik helyezés. 2011-ben a Renault csapat pilótája volt a sérült Robert Kubica helyett, azonban a belga nagydíj előtt leváltották. 2015-ben versenyzőként csatlakozott a Formula–E-hez.

Nick Heidfeld
Nick Heidfeld 2014-ben
Nick Heidfeld 2014-ben
Életrajzi adatai
Teljes neveNick Lars Heidfeld
Született1977május 10. (47 éves)
Mönchengladbach, Németország
NemzetiségeGER német
Pályafutása
KategóriaFormula–1
Aktív évei20002011
Korábbi csapataiFRAProst (2000)
SUI Sauber (2001–2003, 2010)
IRL Jordan (2004)
GBR Williams (2005)
GER BMW Sauber (2006–2009)
FRA Renault (2011)
Nagydíjak száma185 (183 rajt)
Világbajnoki címek0
Győzelmek0
Dobogós helyezések13
Első rajtkockák1
Leggyorsabb körök2
VB-pontok259
Első nagydíjausztrál 2000-es ausztrál nagydíj
Legutolsó nagydíjmagyar 2011-es magyar nagydíj
2011 VB-helyezés11. (34 pont)

Frissítve: 2011. december 21.
A Wikimédia Commons tartalmaz Nick Heidfeld témájú médiaállományokat.

Pályafutás

szerkesztés

Heidfeld 1981-ben, mindössze négyévesen ismerkedett meg a technikai sportokkal – igaz, akkor még a mini motorral. 1984-ben váltott gokartra, ahol első jegyzett sikerét 1988-ban érte el: ekkor lett a kerpeni gokart klub bajnoka. 1989-ben megnyerte a licenccel rendelkező juniorok számára kiírt gokartversenyt Kerpenben, 1990-ben megnyerte a DMV gokart bajnokságot és ötödik helyezett lett az NRW Kupában. 1991-ben futamgyőztes volt a gokart világbajnokságon és megnyerte a nemzetközi CIK junior gokartversenyt. 1992-ben ötödik helyezett volt a német junior gokartbajnokságban.

1994-ben váltott autókra és azonnal megnyerte a német Forma-Ford 1600 sorozatot úgy, hogy kilenc futamon nyolc győzelmet aratott. 1995-ben a nemzetközi Forma-Ford 1800 sorozat bajnoka lett és második helyet ért el a német Forma-Ford 1800-as bajnokságban. 1996-ban a német Formula–3-ban folytatta pályafutását, ahol három futamgyőzelemmel a harmadik helyen végzett. 1997-ben megnyerte ugyanezt a bajnokságot – többek között győzelmet aratva az egyik legjelentősebbnek tartott Forma-3-as futamon, a monacói versenyen is.

Ezzel magára vonta a Formula–1-es McLaren-Mercedes csapat vezetőinek figyelmét, akik ettől a szezontól kezdve tesztpilótaként alkalmazták és egyengették pályafutását az alsóbb kategóriákban. Így Heidfeld 1998-ban már a nemzetközi Formula–3000-ben indult a McLaren junior csapatánál, a West Competitionnél. Első szezonjában a második helyen végzett a kolumbiai Juan Pablo Montoya mögött – úgy, hogy az utolsó futamon még minden esélye megvolt a bajnoki címre. Megszerezte a pole-pozíciót, ám szabálytalan üzemanyag miatt csak a mezőny végéről indulhatott el, így nem volt esélye megküzdeni Montoyával. 1999-ben aztán Heidfeld begyűjtötte a Formula–3000 bajnoki címét is, így forma 1-es pályafutását úgy kezdhette, hogy az utánpótlás kategóriákban szinte mindent megnyert, amit meg lehetett.

A Formula–1-ben

szerkesztés

Miután Heidfeld megnyerte a Formula–3000-es bajnoki címet, a mögötte álló McLaren 2000-ben elérkezettnek látta az időt arra, hogy Heidfeld fellépjen a Forma 1-be. Segítettek neki bejutni a Prost csapathoz, ahol a tapasztalt Jean Alesi lett a csapattársa. A Prost ebben a szezonban rendkívül gyenge volt: sem Alesi, sem Heidfeld nem tudott vele pontot szerezni. Jellemző az autó megbízhatatlanságára, hogy Heidfeld célba érni is mindössze négy alkalommal tudott, míg Alesi ötször.

2001-ben Heidfeld a Sauber-Petronas istállónál folytatta pályafutását, ahol az újonc Kimi Räikkönent kapta csapattársául. Heidfeld a szezon során 12 pontot gyűjtött és a világbajnokság hetedik helyén végzett, míg Räikkönen 9 ponttal tizedik lett. A német versenyző első dobogós helyezését is megszerezte: a brazil nagydíjon harmadik lett.

Heidfeldet nagy csalódás érte a szezon végén, amikor a McLaren – amely addig az ő pályafutását egyengette – a szezon végén mégsem őt választotta ki arra, hogy a wokingi csapatnál 2002-től felváltsa a visszavonuló Mika Häkkinent, hanem Räikkönent. Heidfeld maradt a Saubernél 2002-re és 2003-ra is, a McLaren-Mercedesszel pedig megszakadt addigi együttműködése.

2002-ben Heidfeld 7 pontot gyűjtött a pontversenyben, és a tizedik helyen végzett a világbajnokságban, legjobb helyezése barcelonai negyedik helye volt. Újonc csapattársa, Felipe Massa 4 ponttal tizenkettedik lett.

2003-ban a veterán honfitárs, Heinz-Harald Frentzen érkezett Heidfeld mellé csapattársnak. Heidfeld gyenge szezont futott: 6 ponttal mindössze a világbajnokság tizenhatodik helyén végzett, miközben Frentzen 13 ponttal tizenegyedik volt.

 
2004-ben, a Jordannel

2004-től Heidfeld a Jordan-Fordnál folytatta pályafutását – oldalán az újonc Giorgio Pantanóval. A Jordan gyenge autó volt, Heidfeld pedig 3 ponttal a világbajnokság tizenhetedik helyén végzett. A másik autóban Pantano egyetlen pontot sem gyűjtött, ám a kanadai nagydíjon az olaszt helyettesítő Timo Glock első Formula–1-es versenyén kisebb szenzációként 2 pontot szerzett hetedik helyével.

Mivel a Jordannek pénzre volt szüksége, azokat a pilótákat részesítette előnyben, akik fizetni tudtak, illetve voltak hajlandóak helyükért. Ezért Heidfeldnek a szezon végén távoznia kellett az ír csapattól, átadva helyét Tiago Monteirónak, illetve Narain Karthikeyannak.

A munka nélkül maradt Heidfeld ezután a Williamstől kapott egy olyan lehetőséget, hogy az egyik pilótaülésükért egy tesztelésen mérkőzzön meg a csapat addigi tesztpilótájával, a brazil Antonio Pizzoniával. Heidfeld meggyőzőbb volt, így 2005. január 31-én bejelentették, hogy a Williams leszerződteti a szezonra.

A 2005-ös év Heidfeld eddigi legjobb eredményeit hozta: a Nürburgringen megszerezte Formula–1-es pályafutása első pole-pozícióját, a versenyen pedig második lett, csakúgy, mint Monacóban. A szezon utolsó öt futamán azonban nem vehetett részt: Olaszországban és Belgiumban egy korábbi tesztbaleset miatt, majd Brazíliában, Japánban és Kínában azért, mert kerékpározás közben ütközött egy motorossal. Heidfeld így 28 pontot szerzett a szezon során, amivel a bajnokság tizenegyedik helyét szerezte meg. Csapattársa, Mark Webber 36 ponttal tizedik volt, de hozzá kell tenni, hogy csak az utolsó öt futamon – tehát amelyeken Heidfeld nem vett részt – tudott csak fordítani a némettel szemben.

BMW Sauber

szerkesztés
 
A 2006-os monacói nagydíjon a BMW Sauber volánjánál

2006-tól a Williams és addigi motorszállítója, a BMW külön utakon folytatta – utóbbi felvásárolta a Saubert és BMW-Sauber néven gyári csapatként folytatta. A BMW-Williams addigi két versenyzője közül Webber a Williamsnél maradt, míg Heidfeld a BMW-hez szerződött. Új csapattársa az 1997-es világbajnok, Jacques Villeneuve lett. Miután Villeneuve-öt menesztették, Robert Kubica lett az új csapattársa.

2007-ben a világbajnoki pontversenyben az 5. helyen zárt.

2008-ban, az idénynyitó ausztrál nagydíjon második helyen zárt. Malajziában csapattársa, Kubica ért el hasonló eredményt. Hatodik helye mellett – pályafutása során először – övé lett a verseny leggyorsabb köre. A bahreini nagydíjon negyedik lett. Spanyolországban egy gyengébben sikerült időmérő edzés után csak a 9. helyről indulhatott. A versenyen esélye volt jobb helyezés elérésére, de pont akkor hajtotta végre első tervezett boxkiállását, amikor Heikki Kovalainen balesete miatt a biztonsági autót a pályára küldték és a bokszutca zárva volt. 10 másodperces stop-and-go büntetést kapott, és csak az utolsónak tudott visszaállni. Szép előzésekkel a 9. helyet szerezte meg, amiért pont nem járt.

A török nagydíjon csak a 9. helyről indulhatott, de kiegyensúlyozott versenyzéssel 5. lett. Monacóban csak a csalódást keltő 12. rajthelyet szerezte meg, míg csapattársa a 2. sorból indulhatott. A versenyen nem tudta tartani a többiek tempóját és az utolsó célba érőként, a 14. helyen végzett, 4 kör hátrányban. Montrealban csapattársa mögött a 2. helyen ért célba, ezzel a BMW Sauber első futamgyőzelme kettős győzelem lett. Pályafutása során kilencedik alkalommal állhatott dobogóra, ötödször annak második fokára. A világbajnokságban megőrizte az 5. helyét. A BMW nem tudta átmenteni a jó formáját a következő versenyre, Heidfeld nem jutott be a harmadik szakaszba a francia nagydíj időmérő edzésén, és csak a 11. helyről rajtolhatott. A futamon két pozíciót vesztve, tizenharmadikként ért célba.[1] Az összetettben továbbra is 5.

A brit nagydíjon az 5. helyről indulva másodikként ért célba, megszerezve ezzel 10. dobogós helyezését. Németországban, a hazai versenyén csak a 12. helyről indulhatott, ahonnan a 4. helyig tudott feljönni, ehhez azonban az is kellett, hogy Glock balesete után ő volt az egyik azon kevés versenyző közül, aki nem jött ki a boxba.

A 2008-as idény során egyszer sem esett ki, minden versenyét befejezte. Pontot 11 alkalommal szerzett. Az összetettben a 6. helyen végzett, egy pont hátrányban a 61 pontos Fernando Alonso mögött.[2]

2009-ben az összetett 13. helyén végzett 19 ponttal közvetlenül csapattársa a 17 pontot szerző Kubica előtt. A 2009-es idényben összesen egyszer tudott dobogóra állni: az eső miatt megállított maláj nagydíjon, ahol második lett.

Mercedes GP és Pirelli tesztpilótája

szerkesztés

2010-ben a Mercedes teszt- és tartalékpilótájaként folytatta pályafutását. 2010. augusztus 17-én hivatalosan elhagyta a Mercedest mely elengedte őt, hogy tesztpilótaként segítse a Formula–1-be 2011-től egyedüli gumiszállítóként visszatérő Pirelli felkészülését. A Mercedesszel való szakításra azért volt szükség, hogy Heidfeld új gumikról szerzett tapasztalata miatt ne kerüljön előnybe a Mercedes a fejlesztéskor a vetélytársakkal szemben. Heidfeld augusztus 17-én Mugellóban meg is kezdte a munkát ahol a Toyota legutóbb használt modelljét, a TF109-est használta. A kétnapos mugellói tesztet egy szintén kétnapos teszt követte Le Castelletben szeptember első hetében. A Pirelli tesztpilótájaként Jerezben szeptember 15-én és 16-án teljesítette harmadik és egyben utolsó tesztjét, mielőtt hivatalosan is életbe lépett a szerződése a Saubernél szeptember 17-én.

BMW Sauber-Ferrari

szerkesztés

A 2010-es szezon utolsó öt versenyére Peter Sauber a gyengén teljesítő Pedro de La Rosa helyére szerződtette. Ezzel gyakorlatilag visszatért korábbi csapatához. A szezon zárultával a Sauber nem hosszabbította meg a szerződését.

Lotus Renault GP

szerkesztés
 
A 2011-es szezon előtti februári katalóniai teszten, a Renault R31 volánjánál

A 2011-es szezon kezdete előtt Robert Kubica egy raliversenyen súlyos balesetet szenvedett, ami miatt a szezont előre láthatólag ki kell hagynia. Csapata, a Lotus Renault GP Heidfeldet választotta ki a helyettesítésre. A maláj nagydíjon megszerzett harmadik helyével rekordot döntött: ő az a pilóta a sportág történetében, aki a legtöbbször állhatott dobogón győzelem nélkül: nyolc második és öt harmadik helye van.[3]

Eredményei

szerkesztés

Teljes Formula–1-es eredménylistája

szerkesztés

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év Csapat 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 Helyezés Pont
2000 Prost AUS
9
BRA
Ki
SMR
Ki
GBR
Ki
ESP
16
EUR
EX
MON
8
CAN
Ki
FRA
12
AUT
Ki
GER
12
HUN
Ki
BEL
Ki
ITA
Ki
USA
9
JPN
Ki
MAL
Ki
20. 0
2001 Sauber AUS
4
MAL
Ki
BRA
3
SMR
7
ESP
6
AUT
9
MON
Ki
CAN
Ki
EUR
Ki
FRA
6
GBR
6
GER
Ki
HUN
6
BEL
Ki
ITA
11
USA
6
JPN
9
8. 12
2002 Sauber AUS
Ki
MAL
5
BRA
Ki
SMR
10
ESP
4
AUT
Ki
MON
8
CAN
12
EUR
7
GBR
6
FRA
7
GER
6
HUN
9
BEL
10
ITA
10
USA
9
JPN
7
10. 7
2003 Sauber AUS
Ki
MAL
8
BRA
Ki
SMR
10
ESP
10
AUT
Ki
MON
11
CAN
Ki
EUR
8
FRA
13
GBR
17
GER
10
HUN
9
ITA
9
USA
5
JPN
9
14. 6
2004 Jordan AUS
Ki
MAL
Ki
BHR
15
SMR
Ki
ESP
Ki
MON
7
EUR
10
CAN
8
USA
Ki
FRA
16
GBR
15
GER
Ki
HUN
12
BEL
11
ITA
14
CHN
13
JPN
13
BRA
Ki
18. 3
2005 Williams AUS
Ki
MAL
3
BHR
Ki
SMR
6
ESP
10
MON
2
EUR
2
CAN
Ki
USA
Ni
FRA
14
GBR
12
GER
11
HUN
6
TUR
Ki
ITA
Vi
BEL
BRA
JPN
CHN
11. 28
2006 BMW Sauber BHR
12
MAL
Ki
AUS
4
SMR
13
EUR
10
ESP
8
MON
7
GBR
7
CAN
7
USA
Ki
FRA
8
GER
Ki
HUN
3
TUR
14
ITA
8
CHN
7
JPN
8
BRA
17†
9. 23
2007 BMW Sauber AUS
4
MAL
4
BHR
4
ESP
Ki
MON
6
CAN
2
USA
Ki
FRA
5
GBR
6
EUR
6
HUN
3
TUR
4
ITA
4
BEL
5
JPN
14†
CHN
7
BRA
6
5. 61
2008 BMW Sauber AUS
2
MAL
6
BHR
4
ESP
9
TUR
5
MON
14
CAN
2
FRA
13
GBR
2
GER
4
HUN
10
EUR
9
BEL
2
ITA
5
SIN
6
JPN
9
CHN
5
BRA
10
6. 60
2009 BMW Sauber AUS
10
MAL
2‡
CHN
12
BHR
19
ESP
7
MON
11
TUR
11
GBR
15
GER
10
HUN
11
EUR
11
BEL
5
ITA
7
SIN
Ki
JPN
6
BRA
Ki
UAE
5
13. 19
2010 Sauber BHR
AUS
MAL
CHN
ESP
MON
TUR
CAN
EUR
GBR
GER
HUN
BEL
ITA
SIN
Ki
JPN
8
KOR
9
BRA
17
UAE
11
18. 6
2011 Renault AUS
12
MAL
3
CHN
12
TUR
7
ESP
8
MON
8
CAN
Ki
EUR
10
GBR
8
GER
Ki
HUN
Ki
BEL
ITA
SIN
JPN
KOR
IND
UAE
BRA
11. 34

†: Nem fejezte be a futamot, de helyezését értékelték, mert teljesítette a versenytáv több, mint 90%-át.

‡: Mivel a versenyt félbeszakították, és nem teljesítették a táv 75%-át, ezért csak a helyezéséért járó pontok felét kapta meg.

A Formula–E-ben

szerkesztés

2015-ben Heidfeld csatlakozott a Mahindra Racing csapatához és a Formula-E második évadának versenyzője lett.[4]

Teljes Formula–E eredménylistája

szerkesztés
Év Csapat 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 Helyezés Pont
2014-15 Venturi BEI
13
PUT
Kiz
PDE
10
BUE
8
MIA
12
LBH
11
MON
10
BER
5
MOS
3
LON1
13
LON2
Ki
12. 31
2015–16 Mahindra BEI
3
PUT
9
PDE BUE
7
MEX
8
LBH
4
PAR
12
BER
7
LON1
13
LON2
7
10. 53
2016–17 Mahindra HKG
3
MAR
9
BUE
15
MEX
12
MON
3
PAR
3
BER1
3
BER2
10
NYC1
Ki
NYC2
3
MNT1
Ki
MNT2
5
7. 88
2017–18 Mahindra HKG1
3
HKG2
16
MAR
7
SAN
Ki
MEX
Ki
PDE
Ki
ROM
16
PAR
11
BER
10
ZUR
6
NYC1
6
NYC2
8
11. 42

Le Mans-i 24 órás autóverseny

szerkesztés
Év Csapat Csapattárs Autó Kategória Kör Összetett
Helyezés
Kategória
Helyezés
1999   AMG-Mercedes   Christophe Bouchut
  Peter Dumbreck
Mercedes-Benz CLR GT1 337 10. 5.
2012   Rebellion Racing   Nico Prost
  Neel Jani
Lola B12/60-Toyota LMP1 367 4. 4.
2013   Rebellion Racing   Nico Prost
  Neel Jani
Lola B12/60-Toyota LMP1 275 39. 7.
2014   Rebellion Racing   Nico Prost
  Mathias Beche
Rebellion R-One-Toyota LMP1-L 360 4. 1.
2015   Rebellion Racing   Nico Prost
  Mathias Beche
Rebellion R-One-AER LMP1 330 23. 10.
2016   Rebellion Racing   Nico Prost
  Nelson Piquet Jr.
Rebellion R-One-AER LMP1 330 29. 6.

Teljes FIA World Endurance Championship eredménysorozata

szerkesztés
Év Csapat Osztály Kasztni Motor 1 2 3 4 5 6 7 8 9 Helyezés Pont
2012 Rebellion Racing LMP1 Lola B12/60 Toyota (RV8KLM 3.4 L V8 SEB
17
SPA
5
LMS
3
SIL SÃO BHR FUJ SHA 14. 42.5
2013 Rebellion Racing LMP1 Lola B12/60 Toyota (RV8KLM 3.4 L V8 SIL
5
SPA
5
LMS
20
SÃO
3
COA
4
FUJ SHA BHR 8. 48
2014 Rebellion Racing LMP1 Lola B12/60 Toyota (RV8KLM 3.4 L V8 SIL
4
SPA
7
LMS
4
COA
7
FUJ
12
SHA
7
BHR
7
SÃO
8
10. 64.5
2015 Rebellion Racing LMP1 Rebellion R-One AER P60 2.4 L Turbo V6 SIL SPA LMS
19
NÜR
16
COA
15
FUJ SHA BHR 29. 2
2016 Rebellion Racing LMP1 Rebellion R-One AER P60 2.4 L Turbo V6 SIL
4
SPA
4
LMS
13
NÜR
17
MEX COA FUJ SHA BHR 14. 25.5

Magánélet

szerkesztés

Nick Heidfeld jegyesével, Patricia Papennel, és 2005 nyarán született kislányukkal, Junival Svájcban él. Második gyermekük, Joda, 2007. július 21-én született. 2010. augusztus 16-án megszületett harmadik gyermekük, Justus.

Heidfeldnek két testvére van. Sven (1978. október 25.) szintén autóversenyző, megnyerte az 1997-es német Formula Renault bajnokságot, 2003-ban és 2004-ben pedig a Formula–3000-ben versenyzett. 2005 óta saját autóversenyző iskolát működtet, emellett kommentátorként dolgozik. A legidősebb fivér, Tim (1973. augusztus 2.) vállalkozó, egy pénzügyi tanácsadó cég ügyvezetője.

Heidfeldet gyakran hívják a médiában „Quick Nick”-nek („Gyors Nick”).

  1. Beer, Matt: Massa vezette kettős győzelem a francia nagydíjon (angol nyelven). www.autosport.com, 2008. június 22. (Hozzáférés: 2008. június 22.)
  2. A 2008-as világbajnokság végeredménye (angol nyelven). www.formula1.com, 2008. november 2. (Hozzáférés: 2008. november 13.)
  3. http://www.nemzetisport.hu/f1/heidfeld-a-vesztes-prototipusa-sepang-szamokban-2072680?nocache
  4. Formula, 2015.08.10.

További információk

szerkesztés
A Wikimédia Commons tartalmaz Nick Heidfeld témájú médiaállományokat.