Nógrád vármegye

	Nógrád vármegye
; Nógrád vármegye címere	; Nógrád vármegye zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Észak-Magyarország
Vármegyeszékhely	Salgótarján
Járások száma	6
Települések száma	131
megyei jogú városok	1
egyéb városok	5
ISO 3166-2	HU-NO
Főispán	Szabó Sándor
	Népesség
Teljes népesség	182 459 fő (2022. okt. 1.)
Népsűrűség	82,6 fő/km²
	Földrajzi adatok
Terület	2544,18 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Térkép
	Nógrád vármegye elhelyezkedése Magyarországon
	Nógrád vármegye weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Nógrád vármegye témájú médiaállományokat.

Ez a szócikk a megyéről szól. Hasonló címmel lásd még: Nógrád (egyértelműsítő lap).

Nógrád vármegye, 1950 és 2022 között Nógrád megye (németül: Komitat Neuburg, latinul: Comitatus Neogradiensis, szlovákul: Novohradská župa) közigazgatási egység Magyarország északi részén, az Észak-Magyarország régióban. 2544,18 km²-es területével hazánk második legkisebb vármegyéje, amely Magyarország teljes területének mintegy 2,73%-át adja. Emellett közel 180 ezer fős lakosságával a legalacsonyabb népességgel rendelkező vármegyénk, ezzel hazánk népességének 1,89%-ával rendelkezik, népsűrűsége bőven elmarad az országos átlagtól.

Északról Szlovákia, keletről Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye, délkeletről Heves vármegye, délnyugatról pedig Pest vármegye határolja. Székhelye a "Nográdi völgyváros", az ország harmincadik és a régió harmadik legnépesebb települése, Salgótarján. De nevezetesebb települései közé tartozik a történelmi jelentősségű város, "a legbátrabb város" Balassagyarmat, a középkori kerskedőváros és arisztokrata székhely Szécsény, a mezőgazdaságilag jelentős Pásztó, illetve az UNESCO Világörökségi helyszínként szolgáló, a palóc kultúrát az utcáin viselő Hollókő. Gyakran nevezik a területet régiesen Palócország néven, mely hegyvidéki és dombos jelleget ölt, az Északi-középhegység és a Cserhát ölelésében.

A táj főként hegyvidéki és dombos jellegű, kiemelkednek a Cserhát, a Nógrádi-hegység és a Börzsöny hegység vonulatai. A megye északi határát a Ipoly folyó képezi, amely egyben természetes határvonalat jelent Magyarország és Szlovákia között. A másik két jelentős folyó, a Zagyva és a Tarna, a megye belsejében található völgyeken keresztül haladnak. A terület gazdag erdőségekben és hegyvidéki tájakban, több természetvédelmi terület és tájvédelmi körzet található a régióban. A változatos domborzat és a természeti környezet különlegessé teszi a megye földrajzát.

Történelme hosszú múltra tekint vissza, és már az ókorban is lakott terület volt. A honfoglalás idején a magyar törzsek is letelepedtek itt, a megye a középkorban pedig fontos katonai és kereskedelmi központtá vált. A 13. században Nógrád vármegyéje Bánk bán idején kiemelkedő szerepet kapott. A terület a Rákóczi-szabadságharc idején is jelentős szereplő volt, mivel a palócok és szlovákok keveredése etnikai és társadalmi feszültségeket eredményezett. A 18. század végére, a Habsburg-uralom alatt gazdaságilag stabilizálódott, főként a bányászat és mezőgazdaság révén. A 19. században a vasútépítés és az iparosodás hozzájárult Salgótarján fejlődéséhez. Az első és második világháború után a megye gazdasága újjáépült, északi része átkerült Szlovákiához.

Nevének eredete

A vármegye neve a szláv eredetű "Novgrad" szóból származik, amely "új várat" jelent. Ez a név a megye központjában található Nógrád várára utal, amely a középkorban jelentős szerepet játszott a térség védelmében és közigazgatásában. A vár neve először 1138-ban "Naugrad" formában, majd 1329-ben "Naugrad" néven szerepelt írásos forrásokban. A vár körüli település és maga a vármegye is ezt a nevet örökítette meg, amely a szláv "Novohrad" (új vár) kifejezésből ered.^[2]

Címer

Nógrád vármegye címerének pajzsa álló, csücskös talpú, kék mezőjén zöld udvarban egy ezüstpáncélba öltözött vitéz áll, aki jobbra néz, és jobb kezében védő pallost tart, míg baljával enyhén megdőlt pajzsára támaszkodik, amelyen Magyarország címere látható. A címert aranyráma övezi, mely akantuszlevelekből formálódik, és rajta egy ötágú, drágakövekkel díszített, vörös bélésű aranykorona van.

Nógrád megye címerében szereplő vitéz a terület harcias múltját szimbolizálja, amelyet ősidők óta különböző népek laktak. A szlávok által emelt földvár után a honfoglalók hódították meg, és a területet Szent István alapította. A megye a 13. századra nemesi vármegyévé vált, és számos kiváló nemzetség és család, mint a Pok, Kachich, Zách és Balassa is birtokolta. A török időkben fontos hadászati szerepe volt, és a 20. században a cseh intervenciós sereget is legyőzték itt. A vármegye címere már az 1551-es pecséten is szerepelt, és több változáson ment keresztül az idők során, mielőtt 1991-ben ismét visszaállították a területi önkormányzat által.^[3]

Földrajz

Domborzat

Területének nagy része hegy- és dombvidék. Északon Szlovákiával határos, természetes határa az Ipoly. Számos hegysége van: nyugaton a Börzsöny, délkeleten a Mátra, keleten a Heves–Borsodi-dombság határolja; északon a Karancs-Medves hegyvidéke teszi változatossá a tájat, míg a vármegye középső részét a Cserhát vonulatai töltik ki, amelyek észak és dél felé fokozatosan ellaposodnak.

A nógrádi táj jellegzetességét a Cserhát halomvidéke adja: vulkanikus eredetű, szétszórt hegycsoportok a köztük elterülő kisebb medencékkel, erdőfoltokkal. A Cserhát hegyei jellemzően nem magasabbak 400–500 méternél, de elég meredekek; a falvak nagyrészt a völgyekben fekszenek. A vármegye kistájai: Ipoly-völgy, Nógrádi-medence, Zagyva-völgy és a Medves-vidék.

A vármegye legmagasabb pontja a Mátrában található, 946 m magas Piszkés-tető, valamint a börzsönyi Csóványos (938 m), amely Pest vármegye határán helyezkedik el. A vármegye legmélyebb pontja az Ipoly mentén található, a szlovák-magyar határnál, Parassapuszta környékén.

Geológia

A terület geológiai felépítése rendkívül változatos: andezit, riolit, bazalt, mészkő, dolomit és még sok egyéb kőzet fellelhető. Egykor jelentős barnakőszéntelepekkel is rendelkezett, napjainkra azonban a bányászat ennek nagy részét felemésztette.

Vízrajz

A vármegye természetes vizekben szegény. Említésre méltó folyók: a Magyarországot és Szlovákiát elválasztó északi határfolyó, az Ipoly, valamint a Zagyva és a Galga.

Tavak:

Derék-pataki tározó Érsekvadkert
Nőtincsi-tó
Diósjenői-tó
Bánki-tó
Kétbodonyi-tó
Berkenyei-tó
Pusztaszántói-tó
Tereskei-tó

Lásd még: Nógrád vármegye horgászvizeinek listája

Élővilág, természetvédelem

A vármegye területének 40,3%-a erdővel borított, ami Magyarország erdeinek 18%-át teszi ki. Így az ország leginkább erdős tájéka. A leggyakoribb fafajták: tölgy, bükk, akác, gyertyán. A Cserhát hegység a nevét a hajdani cserfaerdőkről kapta, ezek mára megritkultak, eltűntek.

A vármegye területének közel 7,5%-a élvez védelmet, ez több mint 18,5 ezer hektárt jelent.

Lásd még: Nógrád vármegye védett természeti értékeinek listája

Jellemző földrajzi pontjai

Szélső települések égtájak szerint:
- a vármegye legészakibb települése Ipolytarnóc (Salgótarjáni járás),
- a vármegye legdélibb települése Kálló (Pásztói járás),
- a vármegye legkeletibb települése Zabar (Salgótarjáni járás),
- a vármegye legnyugatibb települése Hont (Balassagyarmati járás).

Történelme

A vármegye az egykori központjáról, Nógrádról, illetve váráról kapta a nevét. Elsőként 1303-ban említik, bár vélhetően Szent István hozta létre. Az első megyeháza 1790-ben épült fel az akkori megyeszékhelyen, Balassagyarmaton. A trianoni békeszerződés után a vármegye az északi részét (területének 42%-át) elveszítette.

1918-tól északi része Csehszlovákia területéhez tartozik. Az 1923-as megyerendezés során a csonka megyét összevonták Hont vármegye Magyarországon maradt részével Nógrád és Hont közigazgatásilag egyelőre egyesített (k.e.e.) vármegye néven. 1938-ban, amikor az I. bécsi döntés alapján mindkét megye nagy része ismét magyar terület lett, Nógrád ismét önállóvá vált. 1945-ben azonban az államterület újbóli megváltozása miatt ismét, immár véglegesen egyesítették a két megyetöredéket Nógrád-Hont néven, és sor került néhány település átcsatolásával a megyehatárok kiigazítására is.

A megye mai határai az 1950-es megyerendezés során alakultak ki. Az egykor Hont megyéhez tartozott települések döntő többségét (az akkori Szobi járást) Pest megyéhez csatolták és további határkiigazításra került sor Heves megye irányában. Egyúttal a megye nevét Nógrádra változtatták és székhelyét Balassagyarmatról Salgótarjánba helyezték.

Közigazgatási beosztás 1950–1990 között

Járások 1950–1983 között

Nógrád-Hont megyéhez az 1950-es megyerendezés előtt hat járás (Balassagyarmati, Nógrádi – székhelye Rétság volt –, Salgótarjáni, Szécsényi, Sziráki és Szobi) tartozott. A megyerendezéskor elcsatolták Pest megyéhez a Szobi járást, a Sziráki járás pedig megszűnt, illetve beolvadt a Heves megyétől idecsatolt Pásztó székhellyel alakult új Pásztói járásba. Így 1950. február 1-jétől öt járás volt Nógrád megye területén (Balassagyarmati, Nógrádi – székhelye Rétság –, Pásztói, Salgótarjáni és Szécsényi).

Az 1950-es járásrendezés során, június 1-jén a Nógrádi járás elnevezése székhelye után Rétsági járásra változott, így a tanácsrendszer bevezetésekor Nógrád megye öt járása a Balassagyarmati, a Pásztói, a Rétsági, a Salgótarjáni és a Szécsényi volt.

Ezt követően 1983-ig az ötből egy járás szűnt meg, a Szécsényi járást 1978-ban felosztották a Balassagyarmati és a Salgótarjáni járás között. A járások megszűnésekor, 1983 végén tehát a megyéhez négy járás tartozott (Balassagyarmati, Pásztói, Rétsági és Salgótarjáni).

Városok 1950–1983 között

Nógrád megyéhez 1950 és 1983 között két város tartozott: a korábbi megyeszékhely, Balassagyarmat és az új megyeszékhely, Salgótarján, melyek jogállása 1950 előtt megyei város volt. 1950 és 1954 között Salgótarján közvetlenül a megyei tanács alá rendelt város volt, Balassagyarmat viszont közvetlenül a járási tanács alá rendelt városként a Balassagyarmati járás része lett. 1954-től mindkét város jogállása járási jogú város, majd 1971-től egyszerűen város volt.

Városkörnyék 1971–1983 között

Nógrád megye két városa közül 1983-ig csak Salgótarján körül alakult városkörnyék 1977-ben, melyet 1981-ben kibővítettek. Valamennyi ide beosztott község a Salgótarjáni járáshoz tartozott megelőzően.

Városok és városi jogú nagyközségek 1984–1990 között

1984 január 1-jén mind a négy járás (Balassagyarmati, Pásztói, Rétsági és Salgótarjáni) megszűnt. Balassagyarmat városkörnyékközpont lett, akárcsak az egyidejűleg várossá alakult Pásztó, emellett három városi jogú nagyközség is alakult (a korábbi járásszékhely Rétság mellett Bátonyterenye és Szécsény), melyek nagyközségkörnyék-központok lettek. 1989-ig a városi jogú nagyközségek mindegyike városi rangot kapott (Szécsény 1986-ban, Bátonyterenye és Rétság pedig 1989-ben), ezzel 1990-re a megye városainak száma hatra nőtt.

Önkormányzat és közigazgatás

Vármegyei közgyűlés

A 2019-es magyarországi önkormányzati választáson megválasztott Nógrád Megyei Közgyűlés 15 képviselőből áll, az alábbi pártösszetétellel:

Nógrád megye közgyülésének összetétele (2019–2024)

15 képviselő az alábbiak szerint:

Fidesz–KDNP: 10

Demokratikus Koalíció: 1

Jobbik Mozgalom: 1

Mi Hazánk Mozgalom: 1

Momentum Mozgalom: 1

MSZP: 1

Párt		Mandátum	Jelenlegi vármegyei közgyűlés
	Fidesz-KDNP	10
	Momentum Mozgalom	1
	Demokratikus Koalíció	1
	Jobbik	1
	Mi Hazánk Mozgalom	1
	Magyar Szocialista Párt	1

A 2024-es magyarországi önkormányzati választáson megválasztott Nógrád Vármegyei Közgyűlés 15 képviselőből áll, az alábbi pártösszetétellel:

Nógrád Vármegye közgyülésének összetétele (2024–2029)

15 képviselő az alábbiak szerint:

Fidesz–KDNP: 10

Mi Hazánk Mozgalom: 3

Demokratikus Koalíció: 1

Momentum Mozgalom: 1

Párt		Mandátum	Jelenlegi Vármegyei Közgyűlés
	Fidesz-KDNP	10
	Mi Hazánk Mozgalom	3
	Momentum Mozgalom	1
	Demokratikus Koalíció	1

Járások

Nógrád megye járásainak főbb adatai a 2013. július 15-ei közigazgatási beosztás szerint az alábbiak:

Sorszám	Járás neve	Székhely	Település	Ebből város	Népesség (2013. január 1.)	Terület (km²)	Népsűrűség (fő/km²)
1	Balassagyarmati járás	Balassagyarmat	29	1	39 829	532,94	75
2	Bátonyterenyei járás	Bátonyterenye	8	1	21 590	215,45	100
3	Pásztói járás	Pásztó	26	1	31 497	551,56	57
4	Rétsági járás	Rétság	25	1	23 798	435,03	55
5	Salgótarjáni járás	Salgótarján	29	1	64 504	525,23	123
6	Szécsényi járás	Szécsény	14	1	19 537	285,26	68

Kistérségek

Nógrád megye megszűnt kistérségeinek főbb adatai a 2013. július 15-ei beosztás szerint az alábbiak:

Kód	Kistérség neve	Központ	Település	Ebből város	Népesség (2013. január 1.)	Terület (km²)	Népsűrűség (fő/km²)
4201	Balassagyarmati kistérség	Balassagyarmat	29	1	39 829	532,94	75
4202	Bátonyterenyei kistérség	Bátonyterenye	14	1	23 857	273,64	87
4203	Pásztói kistérség	Pásztó	26	1	31 497	551,56	57
4204	Rétsági kistérség	Rétság	25	1	23 798	435,03	55
4205	Salgótarjáni kistérség	Salgótarján	24	1	62 678	474,62	132
4206	Szécsényi kistérség	Szécsény	13	1	19 096	277,68	69

Népesség

Lakosságszám^[4]^[5]
Év	Népesség	Átl. vált.(%)
1870	125 522	—
1880	123 261	−0,18%
1890	141 314	1,37%
1900	159 266	1,20%
1910	174 155	0,89%
1920	185 217	0,62%
1930	200 438	0,79%
1941	211 253	0,48%
1949	214 757	0,21%
1960	235 675	0,84%
1970	234 430	−0,05%
1980	240 251	0,25%
1990	227 137	−0,56%
2001	220 261	−0,28%
2011	202 427	−0,84%
2022	182 459	−0,94%

Nógrád vármegye lakónépessége 2022. október 1-jén 182 459 fő volt, ami Magyarország össznépességének 1,9%-át tette ki. A 2011-es népszámlálás óta 19 968 fővel csökkent a vármegye lakosság száma. Ebben az évben az egy km²-re jutó lakók száma, átlagosan 72 ember volt. Nógrád vármegye népesség korösszetétele igen kedvezőtlen. 2022-ben a város lakónépességének a 14%-a 14 évnél fiatalabb, míg a 65 éven felülieké 22% volt. 2022-ben a férfiaknál 70,2, a nőknél 77,8 év volt a születéskor várható átlagos élettartam. A legmagasabb befejezett iskolai végzettség szerint az érettségi végzettséggel rendelkezők élnek a legtöbben a városban 48 600 fő, utánuk a következő nagy csoport az általános iskolai végzettséggel rendelkezők 44 178 fővel. 2022-ben a 6 évnél idősebb népesség 79%-nál volt internet elérési lehetősége. A népszámlálás adatai alapján a város lakónépességének 6,4%-a, mintegy 22 626 személy vallotta magát valamely kisebbséghez tartozónak. A kisebbségek közül cigány, szlovák és német nemzetiségűnek vallották magukat a legtöbben.

A 19. század utolsó harmadától Nógrád vármegye lakosságszáma egyenletesen növekedett, egészen az 1960-as évekig. A legtöbben 1980-ban éltek a vármegyében 240 251 fő. A 80-as évektől, egészen napjainkig folyamatosan csökken a vármegye népességszáma, ma már kevesebben laknak a vármegyében, mint 1920-ban. A csökkenés mértéke meghaladja az országos átlagot.

A 2022-es népszámlálási adatok szerint a magukat vallási közösséghez tartozónak valló Nógrád vármegyeiek túlnyomó többsége római katolikusnak tartja magát. Emellett jelentős egyház a városban még az evangélikus.

Gazdaság

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Egészen az 1990-es évekig meghatározó volt a térségben a barnakőszén bányászata. Bővebben: Szénbányászat Nógrád megyében. Salgótarján az 1690-as években fejlődött ipari központtá. A rendszerváltást követően a nehézipar válságba került. A 2020-as évekre ebben a megyében lett legmagasabb a munkanélküliségi ráta és egyben a legalacsonyabb az egy főre jutó GDP.^[6]^[7]^[8]

A megye legnagyobb nyereségű cégei a 2006-os adózott eredmény szerint (zárójelben az országos toplistán elfoglalt helyezés)

1. Ursa Salgótarján Zrt. (104), 2. SVT-Wamsler Háztartástechnikai Zrt. (240), 3. ThyssenKrupp Silco-Inox Kft. (350).

Nyelvjárás

Közlekedés

Közúti közlekedés

Nógrád vármegye területét autópálya nem érinti, a közúthálózat gerincét négy főútvonal alkotja:

Az elsőrendű 2-es főút észak-dél irányban vezet végig a megye nyugati szélén Vác-Rétság-Parassapuszta között.
Az elsőrendű 21-es főút a megye keleti szélét érinti, Hatvan-Salgótarján-országhatár útirányon.
A másodrendű 22-es főút kelet-nyugat irányban vezet keresztül a megyén, Rétság-Balassagyarmat-Salgótarján irányban összekötve a két elsőrendű főutat.
A másodrendű 23-as főút a megye keleti részét érinti, Bátonyterenye-Eger-Kerecsend útirányon.

A távolsági közúti autóbusz közlekedést és a salgótarjáni, balassagyarmati, bátonyterenyei helyijáratokat a Volánbusz üzemelteti.

Vasúti közlekedés

Vasúti közlekedés szempontjából Nógrád vármegye helyzete periferiális. Területén nincs jelentős vasúti fővonal, nincs villamosított vasútvonal, nincs távolsági InterCity vagy gyorsvonati közlekedés, a megyének nincs közvetlen kapcsolata a fővárossal. Az összes vasútvonal egyvágányú, dízeles vontatással üzemel, a pályasebesség nem haladja meg a 80 km/h-t.

A megye vasúthálózata két törzshálózati vonal köré szerveződik, melyet mellékvonalak egészítenek ki.

A megye legfontosabb vonala a Zagyva völgyében vezető Hatvan–Somoskőújfalu-vasútvonal, amely Salgótarjánt kapcsolja a vasúthálózatba. Trianon előtt kétvágányú fővonalként a MÁV fő kapcsolatát jelentette északi irányba. Azóta jelentőségét nagyrészt elveszítette, napjainkban a nemzetközi határátlépő forgalom is megszűnt Fülek irányában. Órás ütemes menetrend szerinti személyvonati közlekedés jellemző a vonalon.
Az Aszód–Balassagyarmat–Ipolytarnóc-vasútvonal az egykori megyeszékhely Balassagyarmat közvetlen vasúti kapcsolatát jelenti a miskolci fővonallal. 2012 áprilisában a járatritkítások történtek ezen a vonalon is, így Balassagyarmat is elvesztette közvetlen, Keleti pályaudvarra közlekedő vonatait. A vasútvonal északi része az Ipoly völgyében Szlovákia területén Losoncig folytatódik, azonban a határt átlépő szakaszon a személyforgalom megszűnt.
A Vác–Balassagyarmat-vasútvonal a megye északnyugati részén, a Börzsöny lábánál illetve az Ipoly völgyében halad. Elsősorban regionális személyforgalmat bonyolít le. A vonalat a trianoni határ szintén elvágta Ipolyság és Hont között, viszont itt a vágányokat is felszedték, jelenleg Drégelypalánknál irányváltással közlekednek a vonatok.
A megye további két vasúti mellékvonalán Diósjenő és Romhány, valamint Kisterenye és Kál-Kápolna között a vasúti személyszállítás 2007 márciusában megszűnt. Utóbbi vasútvonalnak kiágazó szárnyvonala volt a Mátramindszent–Mátranovák–Homokterenye-vasútvonal, amelyen 1993-ban szűnt meg a személyszállítás, ott napjainkra a vágányokat is elbontották.

Gasztronómia

Oktatás és köznevelés

Sport

Infrastruktúra és közlekedés

Híres szülöttei

Széchényi György (Szécsény, 1603 vagy 1605/1606 – Pozsony, 1695. február 18.) csanádi, pécsi, veszprémi, majd győri püspök; kalocsai, később esztergomi érsek, prímás, katolikus egyházi író
Madách Imre (Alsósztregova, 1823. január 20. – Alsósztregova, 1864. október 5.) magyar költő, író, ügyvéd, politikus, a Kisfaludy Társaság rendes és a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. A magyar irodalom és drámaköltészet kiemelkedő alakja
Nagy Iván (Balassagyarmat, 1824. június 18. – Horpács, 1898. október 26.) az egyik legnagyobb hatású magyar genealógus, heraldikus, történész
Mikszáth Kálmán (Szklabonya, 1847. január 16. – Budapest, Józsefváros, 1910. május 28.) magyar író, újságíró, szerkesztő, országgyűlési képviselő
Komjáthy Jenő (Szécsény, 1858. február 2. – Budapest, 1895. január 26.) magyar költő. A 19. század végén a magyar líra egyik megújítója
Jászai Samu (Szécsény, 1859. október 5. – Budapest, 1927. január 18.) nemzetgyűlési képviselő, szociáldemokrata politikus, nyomdász és lapszerkesztő
Krúdy Ferenc (Szécsény, 1883. november 8. – Toronto, Kanada, 1973. január 29.) magyar agrárpolitikus, főispán, országgyűlési képviselő
Huszár Aladár Károly (Ipolybalog, 1885. május 10. – Dachau, 1945. február 4.) jogász, birtokos, jobboldali politikus, több vármegye főispánja, Budapest főpolgármestere
Tildy Zoltán (Losonc, 1889. november 18. – Budapest, 1961. augusztus 3.) református lelkész, politikus, magyar miniszterelnök, majd köztársasági elnök
Jobbágy Károly (Balassagyarmat, 1921. május 27. – Budapest, 1998. január 16.) kétszeres József Attila-díjas (1954, 1963) magyar költő, műfordító, a „könyvtáros tanár”
Patassy Tibor (Balassagyarmat, 1925. szeptember 12. – Budapest, 2011. július 29.) kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színész, érdemes művész
Lévai Sándor (Balassagyarmat, 1930. augusztus 3. – Budapest, 1997. január 4.) magyar bábművész, báb- és díszlettervező; legismertebb munkája a Süsü, a sárkány című bábfilmsorozat címszereplőjének, Süsünek a figurája
Pándy Piroska (Salgótarján, 1962. június 8. –) Liszt Ferenc-díjas magyar opera-és operetténekesnő (szoprán), érdemes művész
Juhász Gábor (Salgótarján, 1963. július 14. –) magyar politikus, a Bajnai-kormány második polgári titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli minisztere
Bognár Gyöngyvér (Balassagyarmat, 1972.–) magyar színésznő, rádiós-televíziós szerkesztő, műsorvezető
Gáspár Győző, művésznevén: Győzike (Salgótarján, 1974. január 4. –) cigány származású énekes, műsorvezető, televíziós személyiség
Gáspár László (Balassagyarmat, 1979. június 12. –) énekes, dalszerző
Radics Gigi (Endrefalva, 1996. augusztus 17. –) magyar énekesnő

Kultúra

Lásd még: a Nógrád vármegyei múzeumok listája cikket

A Zenthe Ferenc Színház az egyetlen állandó színház a megyében,Salgótarjánban található.

Turizmus

Lásd még: a Nógrád vármegye turisztikai látnivalóinak listája és Nógrád vármegye műemlékeinek listája cikkeket

Nógrád vármegye a magyarországi turisztikai régiók közül a Észak-Magyarország régió tartozik, fő vonzerejét a megkapó természeti környezet, a palóc néphagyományok és a számtalan műemlékek és kulturális emlékek jelenti. Ezek közül kiemelkedik a pásztói műemléki városközpont, a szécsényi várnegyed és a hollókői ófalu, amely a világörökség részét képezi. A megyében több mint 350 építmény védett, a többségük épület, kisebb részük szobor, illetve műszaki létesítmény (például híd). A nyilvántartásban 55 műemlék, 251 műemlék jellegű építmény és hét műemléki környezet, védett épületegyüttes szerepel. Nemzetközileg is egyedülálló kiállítóhely a salgótarjáni Földalatti Bányamúzeum és az ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terület.

Salgótarján, a vármegyeszékhely
Erdő a Börzsönyben, Diósjenő határában
A világörökség részét képző hollókői ófalu részlete
A Forgách-kastély főhomlokzata Szécsény településen
A Mátraverebély-Szentkút Nemzeti Kegyhely kegytemploma
A drégely vár romjai
Hollókő vára
Szécsény óvárosa a középkori városfallal

Települései

Nógrád az ország legkisebb lélekszámú megyéje, kevesebben élnek a megyében, mint Debrecenben. Településszerkezetére jellemzőek az aprófalvak, sokuk lakossága 1000 fő alatti. A települések területi eloszlása egyenletes. A megyében 6 város és 125 község van.^[9] Nógrád vármegye az ország legkevesebb várossal rendelkező megyéje. Nagyvárosok nincsenek, Salgótarján az ország második legkevesebb lakosú megyeszékhelye. A városi lakosság aránya kicsi, a megye népességének mindössze 40 százaléka él városokban.

Városok

Salgótarján

Nógrád vármegye városai

(Népesség szerinti sorrendben, a KSH adatai alapján)^[10]

Sorsz.	Település	Lakónépesség	Járás
1.	Salgótarján	30 910 fő (2024. jan. 1.)^[11] +/-	Salgótarjáni járás
2.	Balassagyarmat	13 917 fő (2024. jan. 1.)^[12] +/-	Balassagyarmati járás
3.	Bátonyterenye	11 118 fő (2024. jan. 1.)^[13] +/-	Bátonyterenyei járás
4.	Pásztó	8455 fő (2024. jan. 1.)^[14] +/-	Pásztói járás
5.	Szécsény	5155 fő (2024. jan. 1.)^[15] +/-	Szécsényi járás
6.	Rétság	2635 fő (2024. jan. 1.)^[16] +/-	Rétsági járás