Kínai selyemvirágfa

Kínai selyemvirágfa
	Virágzó példány a toulouse-i Jardin des Plantes-ban
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Csoport:	Valódi kétszikűek (Eudicots);
Csoport:	Core eudicots;
Csoport:	Superrosidae;
Csoport:	Rosidae;
Csoport:	Eurosids II;
Rend:	Mirtuszvirágúak (Myrtales);
Család:	Füzényfélék (Lythraceae);
Nemzetség:	Selyemvirágfa (Lagerstroemia);
Faj:	L. indica;
Tudományos név
	Lagerstroemia indica; (L.) Pers.
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Kínai selyemvirágfa témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Kínai selyemvirágfa témájú médiaállományokat és Kínai selyemvirágfa témájú kategóriát.

A kínai selyemvirágfa (Lagerstroemia indica) a mirtuszvirágúak (Myrtales) rendjébe és a füzényfélék (Lythraceae) családjába tartozó faj.

Gyakran nevezik kínai selyemmirtusznak is, ami félrevezető, mivel a selyemvirágfák nem igazán közeli rokonai a mirtuszoknak (Myrtales): a két növénynemzetség rokonsági foka, hogy mindkettő ugyanabba a növényrendbe, a mirtuszvirágúak közé, azonban már más növénycsaládba tartozik.^[1]^[2]

Előfordulása

A kínai selyemvirágfa fehér virágú változata

Tarka kérge

A kínai selyemvirágfa természetes elterjedési területe Kína, Korea, Japán és az Indiai-szubkontinens egyes területei. Gyakran többtörzsű, lombhullató fa szélesen elterülő, gömbölyű formával. Tűző napra vagy félárnyékba ültetik. Kedvelt fészekrakó helye az énekesmadaraknak és ökörszemeknek.

Megjelenése

Kérge feltűnő, rózsaszínes szürke és tarka, évente lehámlik. A levelek minden télen lehullanak. A csupasz ágak kora tavasszal hajtanak ki újra. A levelek kicsik, 5–10 cm hosszúak,^[3] sima szélűek, kör alakúak vagy oválisak, sötétzöldről narancssárgára és pirosra színeződnek ősszel.

Életmódja

Tavasszal és nyáron virágzik. Virága (fajtától függően) fehér, rózsaszín vagy lila.

A kínai selyemvirágfa fagytűrő, előnyben részesíti a tűző napot. 6 méter magasra nő meg. Jól tolerálja a szárazságot.^[forrás?]

Számos hibridet hoztak létre a Lagerstroemia fauerivel történt keresztezésével.

Jegyzetek

↑ Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda. 225., 226., 409. o. ISBN 963 9121 22 3 1998. [1999]
↑ Tóth Imre: Lomblevelű díszfák, díszcserjék kézikönyve. Rajz: Bódi Katalin, fotó: Honfi Péter, lektorálta: Kósa Géza. Budapest: Tarkavirág. 2012. 300. o. ISBN 978-963-08-4345-4
↑ Edward F. Gilman; Dennis G. Watson: Lagerstroemia indica: Crape-Myrtle (Fact Sheet ST-342) (angol nyelven) (pdf). hort.ifas.ufl.edu (a University of Florida, Environmental Horticulture Department, Institute of Food and Agriculture Sciences honlapja), 1993. november. (Hozzáférés: 2015. január 21.)

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Lagerstroemia indica című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

Flora, The Gardeners Bible, ABC Publishing, Ultimo, NSW, Australia, 2005

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda. 225., 226., 409. o. ISBN 963 9121 22 3 1998. [1999]

[2] Tóth Imre: Lomblevelű díszfák, díszcserjék kézikönyve. Rajz: Bódi Katalin, fotó: Honfi Péter, lektorálta: Kósa Géza. Budapest: Tarkavirág. 2012. 300. o. ISBN 978-963-08-4345-4

[3] Edward F. Gilman; Dennis G. Watson: Lagerstroemia indica: Crape-Myrtle (Fact Sheet ST-342) (angol nyelven) (pdf). hort.ifas.ufl.edu (a University of Florida, Environmental Horticulture Department, Institute of Food and Agriculture Sciences honlapja), 1993. november. (Hozzáférés: 2015. január 21.)

[1]

[2]

[3]