Ernst Bloch

német marxista filozófus
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2022. február 27.

Ernst Simon Bloch (Ludwigshafen, 1885. július 8.Tübingen, 1977. augusztus 4.) német marxista filozófus.

Ernst Simon Bloch
Született1885. július 8.
Ludwigshafen am Rhein[1]
Elhunyt1977. augusztus 4. (92 évesen)
Tübingen[2]
Állampolgárságanémet
HázastársaKarola Bloch (1934–)[3]
Foglalkozása
  • filozófus
  • egyetemi oktató
  • teológus
Iskolái
Kitüntetései
  • A Német Demokratikus Köztársaság Nemzeti Díja
  • Hazafias Ezüst Érdemrend
  • A Zágrábi Egyetem díszdoktora
  • A német könyvszakma békedíja (1967. október 15.)[4]
  • Honorary doctorate from the University of Paris 1 Pantheon-Sorbonne (1975)[5]
  • Sigmund Freud-díj (1975)[6]
SírhelyeBerg cemetery
Filozófusi pályafutása
Keresztény kommunizmus
20. század
Iskola/IrányzatMarxizmus
Fontosabb művei
  • The Principle of Hope
  • Atheism in Christianity
  • The spirit of utopia
A Wikimédia Commons tartalmaz Ernst Simon Bloch témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Ludwigshafenben született, zsidó vasúti alkalmazott fiaként. Filozófiát tanult, majd 1913-ban elvette egy balti sörfőző lányát, Else von Stritzkyt, aki azonban 1921-ben meghalt. Második, Linda Oppenheimerrel kötött házassága is csupán néhány évig tartott. Harmadik felesége Karola Piotrowska, egy lengyel építész volt, akit 1934-ben Bécsben vett el. A nácik hatalomrajutását követően azonban menekülni kényszerültek, előbb Svájcba, majd Ausztriába, Franciaországba, Csehszlovákiába, majd végül az Amerikai Egyesült Államokba. Bloch 1949-ben tért vissza az NDK-ba, ahol Lipcsében katedrát kapott. Később a Német Tudományos Akadémia tagja lett. A berlini fal megépítése után az NSZK-ban, Tübingenben telepedett meg, és itt is halt meg 1977-ben.

Munkássága

szerkesztés

Az uralkodó tudományos marxizmussal szemben az utópikus metafizikai marxizmus képviselője. Elmélete a jövő körül forog. Az anticipáció, a megelőlegzés a tudat jövőre vonatkoztatott képessége, amelyben a szükség megszüntetésének lehetőségei sejlenek fel. A még nincs, a még nem az, amelyre a várakozás és a remény irányul. A világ dialektikus folyamatát a még nem függvényében három kategória határozza meg. A front az időnek az a legközelebbi szakasza, amely a jövőt közvetlenül meghatározza. A novum a jövő tartalma, amely folyamatosan újul meg a reális lehetőségekből. A matéria a reális lehetőségek szubsztrátuma, anyaga, amely nem statikus adott anyaghalmaz, hanem dinamikus változásban lévő teremtő anyag. Az így előremutatóan (sőt utópisztikusan) felfogott történelem végcéljaként, Marxhoz hasonlóan, az emberi természet gazdagságának kibontakoztatását jelöli meg.

Főbb művei

szerkesztés
  • Az utópia szelleme (1918)
  • Thomas Müntzer mint a forradalom teológusa (1921)
  • Nyomok (1930)
  • Korunk öröksége (1935)
  • Szubjektum–objektum (1949)
  • A remény-elv (1954–1959)
  • Ateizmus a kereszténységben (1968)
  • Ernst Bloch. Marxizmus, utópia, remény; Közgazdaságtudományi Egyetem Rajk László Szakkollégium, Bp., 1983
  • Korunk öröksége; utószó Mesterházi Miklós, ford., jegyz. Bendl Júlia; Gondolat, Bp., 1989 (Társadalomtudományi könyvtár)
  • Az utópia szelleme; ford., jegyz. Mesterházi Miklós; Gond-Cura Alapítvány, Bp., 2007 (Gutenberg tér)

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Ernst Bloch című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.