Enrico Letta
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
Enrico Letta (Pisa, 1966. augusztus 20. –) olasz politikus, Olaszország miniszterelnöke 2013 áprilisától tíz hónapig. A Demokrata Párt tagja. 1998–99-ben az európai ügyek minisztere, 1999 és 2001 között ipari miniszter volt.
Enrico Letta | |
Olaszország miniszterelnöke | |
Hivatali idő 2013. április 28. – 2014. február 22. | |
Előd | Mario Monti |
Utód | Matteo Renzi |
Ipari miniszter | |
Hivatali idő 1999. december 22. – 2001. június 11. | |
Előd | Pier Luigi Bersani |
Utód | Antonio Marzano |
Európai ügyek minisztere | |
Hivatali idő 1998. október 21. – 1999. december 22. | |
Előd | Lamberto Dini |
Utód | Patrizia Toia |
Született | 1966. augusztus 20. (58 éves) Pisa |
Párt | Demokrata Párt (2007–) |
Szülei | Giorgio Letta |
Házastársa | Gianna Fregonara |
Foglalkozás |
|
Iskolái |
|
Vallás | római katolikus |
Díjak | Grand Cross of the Order of Civil Merit (2013) |
Enrico Letta aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Enrico Letta témájú médiaállományokat. |
Élete
szerkesztésÉdesanyja Anna Banchi és édesapja Giorgio Letta, a Pisai Egyetem valószínűségszámítás tanszékének professzora, két olasz tudományos akadémia tagja fiaként, Pisában született. Gyermekkora színhelye, Strasbourg (apja állomáshelye, ahol megtanult franciául is) után a Pisai Egyetemen politikatudományokból diplomázott 1994-ben. A Pisai Szent Anna Egyetemen európai uniós jogból doktorált.
2001 és 2003 között a Carlo Cattaneo egyetem szerződéses oktatója, majd a párizsi gazdasági főiskola tanára volt. Huszonnégy éves korában megnősült, majd hat év után elvált. Második felesége, Gianna Fregonara újságírónő három fiúgyermekkel ajándékozta meg.
Politikai pályája
szerkesztésA Fiatal Európai Kereszténydemokraták elnöke volt 1991 és 1995 között, majd 1996–97-ben a Pénzügyminisztérium eurobizottságának főtitkára. 1997–98-ban országos (fő)titkárhelyettes a Olasz Néppártban, majd a társadalmi kapcsolatok minisztere a D'Alema-kormányban (1998–1999), azután iparügyi miniszter Massimo D’Alema és Giulio Amato második kormányában (1999–2001).
2001–2004 között a Margherita pártszövetség országos gazdasági felelőse. A 2004-es EP-választásokon – immár a balközép Ulivo pártszövetség színeiben, annak északkeleti körzetében, 176 000 szavazattal megválasztották.
Feliratkozott az Alleanza dei Liberali e Democratici per l'Europa EU-parlamenti frakcióba, a gazdasági és pénzügyi problémák csoportjának tagja lett; 2007–2013-ra meghosszabbítva az EU Maghreb-országokkal kapcsolatos ideiglenes bizottságába (Libiát is beleértve).
2006-ban a Prodi-kormány államtitkári helyén, nagybátyját, Gianni Lettát követte, és lemondott európai parlamenti tisztségeiről, hogy hazai képviselő lehessen.
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben az Enrico Letta című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Enrico Letta című olasz Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.