Padlizsán-mozzarella-paradicsom nyársak

 Hozzávalók: 2 közepes padlizsán, 3-4  kemény paradicsom (édesebb fajta), kb. 15 deka mozzarella (vagy nem túl sós telemea, feta) só, bors, olívaolaj, oregano, bazsalikom

A padlizsánokat félujjnyi vékonyra szeletelem, sózom,  hagyom állni egy kicsit (könnyebben, szebben sül ha áll előtte vagy félórát), aztán grillen csöppnyi olajjal kisütöm a szeleteket. A mozzarellát és a paradicsomot félujjnyi vagy még ennél is vékonyabb szeletekre vágom. Úgy 4-5 nyársat beáztatok húsz percre (sütés előtt fontos). A padlizsánszeleteket sózom, borsozom. Oreganót és bazsalikomot szórok az olajba, elkeverem, ecsettel bekenem a padlizsán és mozzarella szeleteket, a nyársakat kettétöröm, egy szelet paradicsom, egy szelet padlizsán, egy szelet sajtféle, és így rétegzem amíg tart. Amikor nincs türelmem, a kész nyársakat  ecsetelem be a fűszeres olajjal. Egy püspökforma alját bekenek olajjal, az aljára állítom a nyársakat, előmelegített sütőben úgy tíz-tizenöt percig sütögetem, amíg a mozzarella ráolvad a padlizsánra és paradicsomra. Vigyázzunk, ne süssük túl.

Puliszkával és borral tálalom.

(Pirítóssal tálalva nagyszerű vacsora.)

Mandulás spagetti -- gazdagok vagyunk, de jól élünk

A recept alapja egy mifelénk kevéssé ismert ámde annál egyszerűbb pesztó : a mandulát megpirítjuk egy kevés olajon, aztán a hozzávalókat (mármint pörkölt mandula, bazsalikom, fokhagyma, paradicsom, só és bors) turmixoljuk, kész is. Melegen ajánlom a pesztóimádóknak.

Ez a változat (azt hittem, eredeti, később kiderült, hogy a nagyszerű Marcella Hazan  egyik agyonlopott és plagizált receptjéről van szó. Ami annyit tesz, hogy hamisítatlanul olasz. A szerzőt melegen ajánlom az olasz konyha minden tisztelőjének -- csak tiszta forrásból.)

Hozzávalók (ezúttal):
- két kiló paradicsom (édesebb fajta)
- spagetti
- egy közepesen nagy hagyma (lehet kisebb is)
- két cikk fokhagyma
- egy marék bazsalikom (ha lehet, friss)
- fejenként körülbelül fél maroknyi hámozott mandula, lehet több is
- parmezán vagy/és pecorino
- félszáraz fehér bor (úgy egy fél pohárnyi, lehet több is.)
- só, bors, nagyon kevés olaj

A hagymát felaprítom, olajon megfuttatom, mellédobom a fokhagymát, amikor üveges, beleteszem a hámozott
paradicsomot, forrás után lejjebb fogom a tüzet, hagyom rotyogni jó fél órát. Nem fedem le. (Aki nem szereti a forró paradicsomzuhanyt, annak azt ajánlom, tegyen egy szűrőt vagy pattogatott kukorica rácsot az edényre.) Amikor kezdi elfőni a levét, megkóstolom, sózom, borsozom ízlés szerint, és felöntöm a borral.

(Közben meghámozom a mandulát: felöntöm zubogó vízzel, főzöm egy percet, nem tovább: a héja úgyszólván magától válik le.) Megdarálom vagy lereszelem. Megfőzöm a spagettit.

 Amikor a paradicsom besűrűsödött, még egyszer megkóstolom, sózom, borsozom ha kell, beledobom a bazsalikomot, hagyom főni még egy-két percet, több nem is kell. Aztán turmixolom vagy mixelem, eredetileg ezt sem kell: elég fakanállal néha meglapogatni fövés közben.

A spagettit a tányérokra halmozom, paradicsommártást szedek rá, megszórom parmezánnal és mandulával.
A mandulával nem spórolok, noha mostanság aranyárban  mérik.

Bor dukál mellé, és amint a bort kortyolgatom, lelki szemeim előtt  feldereng Itália, valahogy úgy, ahogy egy olasz előtt Magyarország, akárhányszor olasz konyhájában az olasz alapanyagokból főzött echt magyar csirkepaprikást eszegeti, és olasz borral öblíti le.

(Nagy adag lesz: mélyhűthető.)