2011. február 27., vasárnap

... és a nyertes...


Mindazoknak, akik a tutoriál-játékban részt vettek nálam, köszönöm, és remélem, kötnek is majd szép füzeteket. A nyeremény idő közben átalakult ilyenné, mert úgy döntöttem, mégiscsak egy hímzéses notesz a jobb ajándék, bízom benne, nem okozok ezzel a nyertesnek csalódást.

A sorsolási bizottság  (ál)közjegyzők jelenlétében (=Juli, Mári ) kisorsolta a notesz nyertesét, aki nem más, mint

IRÉNKA.

Irénka, kérlek írd meg a blogom jobb oldalán található e-mail címemre, hogy hová küldjem a nyereményed, és a postás már viszi is.

With my Needle: Quaker Samplings (részlet)
40 ct Zweigart Newcastle (Hand dyed by Nina: Cameo Rose It)
Silk'n Colors: Chocolate Caramel

2011. február 20., vasárnap

Noteszkötés és egy kis játék


Már sokszor kaptam levelet, melyben segítséget kértek, hogyan szoktam bekötni ezt-azt. És bár szívesen leírom mindig, ez olykor idő hiányában sokáig tart. Nemrég Marcsi kérte a segítségem, hogy szép füzeteket készíthessen ajándékba, és úgy gondoltam, itt az ideje, hogy mutassam is, ne csak mondjam, mit hogyan csinálok. Ha van, ami nem elég egyértelmű, jelezzétek, kiegészítem/javítom, bár szerintem elég egyszerű és logikus  a munkamenet.

(Bizonyára sokan ismeritek Loreta részletes egy tutoriálját, használhatjátok azt is, helyenként máshogy csináljuk.)
Persze az  igazán szép, ha saját magunk fűzzük össze  alapokat és vágjuk méretre a borítót, hiszen akkor valóban ízig-vérig  a mi munkánk, de most az egyszerűsített verziót látjátok majd.
Most hímzett anyagom nincsen, ezért csak egyszerű textillel kötök, de az elv ugyanaz. Adott egy hétköznapi notesz.


Kinyitom, késsel az előzék alá nyúlok, és szépen lefejtem.


Miután megvan, a füzetet kiemelem, és lehámozom a külső borítást is.



Általában darabokra esik a füzet, de ez még jó is, hiszen, ha textillel vonjuk be, annak más  az anyag vastagsága, mint  a borításhoz használt papíroknak, így a borító darabjai közti arányokon is változtatni kell majd.

Ha ezt is lefejtettem, a füzetrészen lévő előzéket késsel, snitzerrel vagy egyszerűen kézzel  leszedem. Ezt azért teszem, mert a "darabolás" közben ez az előzék már gyűrötté válik, és amúgy is, másikat szeretnék a helyére tenni. Szépen előkészítem.


Kiválasztom azt  a papírt, ami az új előzék lesz (most: barna), leszabom a kellő méretre. Kétszer akkora legyen, mint  a füzet oldala. Ezt  félbehajtom, ez lesz az új előzék. Természetesen kettőt vágok le, hiszen a notesz elejére és végére is kell.



Ha ez is megvan, kétoldalú ragasztóval beborítom a borító külső részét. Itt van egy fontos dolog, mielőtt ezt megteszem: a két előzéket és a füzetet bele kell próbálni a borítóba. Ez azért lényeges, mert kell, hogy a füzet borítója majd kilógjon néhány milliméterrel, mint minden kemény fedeles könyv esetében, a végén így lesz szép  a kötés. Ha túl passzentos, akkor a gerinc és a két borítólap közti távolságot kicsit megnövelem. Erre szinte minden esetben szükség van. Nem is nagy munka, hiszen a borító a "darabolás" közben sokszor meglazul, akár szét is jön. Nem kell megerősítened, hiszen a kétoldalú ragasztó fogja majd  a  textillel együtt.
Logikus az a sorrend is, hogy először előkészítitek a könyvtestet (lentebb mutatom), majd miután megvan, jöhet  a borítóval való játszadozás. Talán segítség is ez, hiszen, hogy szépen ráboruljon a fedél, és kicsit túllógjon, egyszerűbb már a kész belső résszel nézegetni, illesztgetni.
Miért is kétoldalú? Lehet, hogy nem a legigényesebb megoldás, de könnyen szétszedhető, korrigálható, ha nem tetszik a végeredmény, ráadásul mivel textilt, hímzést használok, nem mindegy, foltot hagy-e a ragasztó az anyagon. Nekem, laikusnak, ez bevált.


A kétoldalút a borító belső részére is teszem, hogy fel tudjam majd rá feszíteni az anyagot, de csak a kerületére, egyébként itt folyékony ragasztót használok majd.


Ezután egy ronggyal jól átdörzsölöm, hogy az esetleges levegőbuborékoktól mentesítsem.


Kiszabom a bevonásra használt anyagot, kb. 2 cm-t hagyok rá a füzet kerületén mindenhol.


Ha ezzel is megvagyok, levágom a sarkait, hogy a borításnál ne váljanak túl vastaggá úgy, hogy pár millimétert hagyok a csücsök és az anyag közt.  Lehúzom a ragasztó borítását a külső és belső részen is.


Először az alsó és felső, majd az oldalsó ráhagyásokat hajtom be. A csücsköket szépen eligazítom. Mivel textilről van szó, amit nem dolgozok el előtte, ezért ilyenkor a ragasztón megtapadó foszló részeket csipesszel felhúzogatom, és levagdosom. Ezt azért teszem, hogy az előzék alatt ne domborodjon majd ki.



A borító külső része kész. Jöhet a könyvtest.
A két félbehajtott, félbehajtottan pontosan könyvtest méretű előzéket kis csúsztatással egymásra helyezem, eltoltan egy újabb papírt is odateszem, és amellett végig kenem folyékony ragasztóval az előzékeket egy adott sávban. Miután ez megvan, a papírt eldobom, a ragasztós részeket pedig a belsőhöz igazítom, szorítom, esetleg könyvet teszek rá, ami satuként préseli egy kicsit a száradás során.





Ha megszáradt, megint nem szakszerű, de nekem jól bevált megoldás, hogy vékony sebkötöző tapasszal egymáshoz erősítem az előzékeket és a könyvtestet, így a használat során kevésbé szakadhat ki a könyvből.



Ha szeretnék "könyvjelzőként" használt szalagot tenni, azt is most rögzítem ugyanígy a könyv gerincéhez. Ezzel is elkészültem.


A borítón még van egy kis simításom, ugyanúgy, mint az első alkalommal, egy kis rongy segítségével most is "légtelenítek", ill. a gerinc és a borítók közti részt erősen kihúzom  (csontkés híján nálam ez a babakonyha egyik kése) vagy egy kanál nyelének segítségével.


Ezután egy kettévágott genoterm lapjait az előzékbe csúsztatom úgy, hogy a külső oldalhoz egy újságpapírt is helyezek. Az előzék borítóhoz ragasztandó oldalát megkenem folyékony ragasztóval (megint nem szakszerű, de e legjobban a decoupage ragasztó vált nekem be jobb híján), és a borítóba helyezem. Ha az egyik oldal megvan, ugyanígy jön a másik is. Miután összenyomtam a borítóval, az újságpapírt kiveszem, az addigra felszívja a helyenként esetleg kiszivárgó, felesleges ragasztómat. A nejlont benne hagyom, hogy a ragasztó nedvességét ne szívja magába a könyv többi része.





Ha mindkét belső oldalt beragasztottam, megint előveszem a rongyomat, és igazítani kezdem, amit csináltam. Eltüntetem a gyűrődéseket, húzódásokat. Száradásig a genotermet benne hagyom.


                                       Végül a külső gerinc melletti "üresjáratot" újra leélezem.


                                           ELKÉSZÜLTEM .

Persze, munkám hagy sok kívánnivalót, hiszen kontár módján kötök, de jó dolog a saját elképzelésünk szerint látni használati tárgyainkat.


Remélem, mindez hasznotokra válik.

És most jön a ráadás.
Szándékosan nem hírdetek ilyen-olyan szokásos módokon játékot, hiszen ez a  post nem azért született, de mégis annak egy formája következik. Ha a fentieket bírtad szusszal, végigolvastad, és úgy érzed, bár ezúttal hímzés nélküli, és mint mindig tökéletlen, de mégis szívesen lennél e jegyzetfüzet gazdája, jelezd nekem egy kommentben 2011. február 26-án éjfélig. Ha szerencsés vagy, a postás napokon belül kiszállítja neked.

2011. február 19., szombat

Mári táskája


is elkészült időközben. Ha már Julinak volt, neki is is kellett, így igazságos. A színt és a szoknyás mackót is ő választotta, mert a kéket  és a szoknyát egyaránt nagyon szereti. Már kész van egy jó ideje, de kissé hadilábon álltam vele, túl komornak, egyhangúnak éreztem, ezért került fel rá  a végén a csipke is. Táskának való színben illő anyagot sokáig nem találtam hozzá. Végül egy meglévő pöttyöst választottam, (pöttyös megint, tudom, de nálam misztikus vonzalom van e téren), így állt össze.  A fenti képen elég gyűrött, csak a fotón vettem észre, de ez van azzal, ami használatban van, nem igaz?
Tralala: Ourson fille
32 ct Zweigart Naturals
WDW és TGA fonalakkal
csipke: Nina

Csanádnak

készült ez a babaköszöntős kép. Judit kért meg rá még az ősszel, csak nagyon lassan haladtam vele, mert bármennyire is szeretek hímezgetni, mostanában teljesen háttérbe szorult a blogolással együtt. Ez a mackó is már jó néhány hete itt hever, de egy normálisabb fényképet sem sikerült készítenem róla, szóval így kerül ide.

 Tralala!!! : Ourson garcon
28 ct Zweigart linen
Threads: The Gentle Art és WDW

Remélem, ha kézhez kapják, a mamának és a babának is tetszeni fog.