Visszatértem a gyorskajákhoz

Az az igazság, hogy konyhaművészeti tekintetben jelenleg tartós mélypontomat élem. Nem tudom, más anyák hogyan csinálják, de a kreativitásom jelenleg a maximum 30 perc alatt elkészíthető ételekre koncentrálódik. A 30 percet persze úgy számolva, hogy közben vagy 50-szer kell megszakítani a főzést és eltávolítani a kis csirkefogót nemkívánatos helyekről. Plusz ezt még spékeljük meg azzal, hogy mivel képtelen vagyok előre tervezni, ezért ad hoc abból főzök, amit a hűtő alján és a kamrában találok. Bízom benne, hogy idén nem viszi el valami betegség a kertben a zöldségeket és akkor legalább az mindig lesz itthon. Prüccs jelenleg úgysem aprózza el: fél paradicsomnál kisebbnek már neki sem áll. Én meg győzzem kimosni a paradicsomléből. :)
Ez a recept ugyan régi, de tökéletesen beleillik a mostani menünkbe. :) Gyorskaja, persze egészséges verzióban. :)

A recept a Kifőztükben is megjelent, a fűszerkeverék pedig természetesen a Fűszerésztől van (váááá imádok bemenni a boltba és tobzódni a fűszerillatban). :)

Harisszás csirkemell zöldséges quinoasalátával

Hozzávalók 2 személyre
2 szelet csirkemellfilé
1 teáskanál harissza fűszerkeverék
só
olaj
10 dkg quinoa
10 dkg uborka
10 dkg koktélparadicsom
1/2 kisebb lila hagyma
1 csokor petrezselyemzöld
1/2 citrom leve
1 evőkanál olívaolaj

A quinoát alaposan leöblítjük, lecsepegtetjük, kevés olajon megpirítjuk, majd a térfogatához képest kétszeres mennyiségű vízzel felöntjük. Kis lángon kb. 15 perc alatt megfőzzük. A húst sózzuk, és megszórjuk a fűszerkeverékkel. Kevés olívaolajon kisütjük. A zöldségeket és a petrezselymet felaprítjuk, elvegyítjük a quinoával, meglocsoljuk a citromlével és az olívaolajjal. A felszeletelt csirkemellel tálaljuk.

CH tartalom: 19 g CH/fő
Kalóriatartalom: 181 kcal/fő

Mázlista vagyok

Azt hiszem, nyugodtan mondhatom, mázlista vagyok, mert a fiunk gyakorlatilag mindenevő. Bár azért lassacskán bele-belefutok olyan ételbe, amit én jóízűen megeszek, ő meg valamiért tiltakozik ellene. Ma épp az édesburgonya és kelkáposzta főzelék nem volt épp nyerő. Oké, tudom, a kelkáposzta megosztó, én nem is nagyon szeretem, legfeljebb rakott változatban, ehhez képest ez a főzelék még nekem is nagyon ízlett. Prüccsnek már kevésbé. :) De egy-egy ilyen alkalmat leszámítva tényleg nincs okom panaszra. Legfeljebb az jelent gondot, hogy hogyan ne egyen ilyen sokat. :)

A feltöltendő receptek közül végül most egy epreset választottam, egy igazi kis vendégváró szépséget. :)
A recept a Kifőztük online gasztromagazinban is megjelent.

Epres túrókrémmel töltött kosárkák

Hozzávalók 12 db-hoz
- 10 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
- 10 dkg fehér tönkölyliszt
- 7 dkg nyírfaporcukor
- 12 dkg vaj
- 2 tojássárgája
- 1 csipet só
az epres túrókrémhez:
- 30 dkg eper
- 30 dkg túró
- 15 dkg mascarpone
- 6 dkg nyírfacukor
- 1/2 citrom leve
a tetejére:
- eper
 - 3 dkg diabetikus vagy legalább 70% kakaótartalmú étcsokoládé

A krémhez az epret botmixerrel pürésítjük, majd a cukorral és a citrom levével addig főzzük, amíg be nem sűrűsödik. Hagyjuk kihűlni.
A tésztakosárkákhoz a liszteket elvegyítjük a sóval, a cukorral, elmorzsoljuk a vajjal. A tojássárgája hozzáadásával, gyors mozdulatokkal tésztát gyúrunk belőle. 12 egyenlő részre osztjuk, és lisztezett deszkán 2-3 mm vastag, kerek lapokká nyújtjuk. A kosárkaformákat kivajazzuk, -lisztezzük, majd óvatosan kibéleljük a tésztakorongokkal. Az aljukat villával megszurkáljuk. 10 percre mindet hűtőbe tesszük, amíg 170 fokra előmelegítjük a légkeveréses sütőt. A tésztát 12 perc alatt megsütjük, majd hagyjuk kihűlni.
Közben elkészítjük a krémet. A túrót szitán áttörjük, majd elvegyítjük az eperpürével és a mascarponéval. A tésztakosarak felét csillag végű nyomózsákból megtöltjük a krémmel, a másik felébe belekanalazzuk azt, és feldarabolt epret szórunk rá. Az étcsokoládét gőz fölött megolvasztjuk, és a kosárkákra csorgatjuk.

CH tartalom: 22 g CH/darab
Kalóriatartalom: 282 kcal/darab

 

Kavics

A napokban kijutottam a kertbe, hogy végre átültessem több évnyi senyvedés után a szobanövényeket. Ültetés közben pedig nem tudtam nem visszagondolni arra az időszakra, amikor még a harmadik emeletre cipeltettem fel az Urammal a sok-sok virágföldet az erkély fűszernövény kertté alakításához (ami aztán szépen hol tetű, hol más vész miatt persze mindig kipusztult idő előtt). És emlékszem, mindig mekkora gondot okozott, ott az erkélyen, hogy mit tegyek a cserép aljába. Honnan szedjek ugyanis a városban, a harmadik emeleten kavicsot? Tudom, persze, lemehettem volna az utcára vadászni is, de ilyenkor ez már nem volt opció. :) Ehhez képest kész kánaán: most csak a teraszig kell vinni az 50 literes virágföldet, kavicsért meg csak le kell nyúlnom a földre. :) Az élet apró örömei. :)
És mivel hamarosan itt vannak a friss nyári gyümölcsök és vége a körteszezonnak, hozok egy körtés desszertet. Így most visszagondolva, nem tudom, hogy volt időm elkészíteni, mert jelenleg a kevert tésztákon nem jutok túl. Pedig húúú, de elkanalaznám ezt most. :) Amúgy, ha a ropogós magokat lehagyjuk, pillanatok alatt összedobható. De legyünk őszinték, az egyszerűen kell hozzá. :)

u.i.: Potom másfél hete írom ezt a bejegyzést ;) De azért van fény az alagút végén. Hisz, végtére is, egyszer minden gyerek felnő. :)

A recept a Kifőztükben is megjelent és Mizo laktózmentes termékekkel készült.

Körtés-túrós pohárdesszert

Hozzávalók 4 személyre
a túrós réteghez:
25 dkg (laktózmentes) tehéntúró
25 dkg (laktózmentes) natúr joghurt
4 dkg nyírfaporcukor
1 vaníliarúd
a körtés réteghez:
2 érett körte
1 kávéskanál őrölt fahéj
2 csillagánizs
a tetejére:
3 evőkanál natúr kesudió és mandula vegyesen
4 dkg nyírfacukor
1 kávéskanál őrölt fahéj
1 kávéskanál garam masala

Tapadásmentes serpenyőben felolvasztjuk a nyírfacukrot, majd hozzáadjuk a garam masalát, a fahéjat és a durvára aprított magvakat. Addig hevítjük, amíg szirupos nem lesz és kezd megbarnulni, ekkor levesszük a tűzről. Állandó kevergetés mellett hagyjuk annyira kihűlni, hogy a cukor megtapadjon a magokon, de azok még ne álljanak össze teljesen. Szilikonos sütőpapíron eloszlatjuk, és 1 éjszakán át hagyjuk dermedni. Az összeragadt szemeket másnap széttördeljük.
A túrót szitán áttörjük, majd elvegyítjük a joghurttal, a porcukorral és a vaníliarúd kikapart magjaival. A körtét meghámozzuk, kivájjuk a magházát, a gyümölcshúst felszeleteljük, a fahéjjal, a csillagánizzsal és nagyon kevés vízzel megpároljuk.
A poharakban elosztjuk a körtét, ráhalmozzuk a túrókrémet, a tetejüket pedig megszórjuk a magokkal.

CH tartalom: 27 g CH/pohár
Kalóriatartalom: 262 kcal/fő
(6 részre osztva 18 g CH és 175 kcal poharanként)

Újra itt?

Tegnap este végre eljutottam oda, hogy újabb recepteket adjak le. Ezek közül volt, ami már két hónapja várta, hogy bepötyögjem. De nem jutottam el odáig. Hogy miért? Szerintem ezt nem nagyon kell magyarázni annak, aki látott már örökmozgó egyévest. Ha ezt még megspékeljük az éjszakai számtalan ébredéssel és szeparációs szorongással, hát, minden elismerésem annak, aki jobban bírja. Én minden esetre kimerültem.
Igaz, ebben nem csak az aktuális fáradtság van benne, hanem a mögöttünk álló 14 hónap küzdelme. És természetesen az utóhatás nem rögtön, hanem késleltetve jelentkezik, mikor a legnehezebben túl vagyunk és végre fellélegezhetünk. Mert egy csodabogyó a mi fiunk, ehhez kétség sem fér. :)
Szóval, két többé-kevésbé átaludt éjszaka után (csak 2-3 ébredés volt) egész fittnek és frissnek érzem magam. És mikor tegnap este ránéztem a blogra és konstatáltam, hogy több mint 3 hónapja egy bejegyzést sem sikerült feltennem, ledöbbentem. Főleg, hogy megszámolva 120 recept várna feltöltésre. És ilyenkor jövök rá, a recepteket végignézve, hogy jaj, mennyi jó dolgot kéne megfőzni újra, ehhez képest pedig mennyire analfabéta énemet hozom mostanában a konyhában. Csak Prüccs kajáját illetően volt bennem mostanában kreativitás. De talán javul majd lassan a helyzet. Vagy nem, fogalmam sincs. :) Állítólag 2 éves kora körül már biztosan átalussza az éjszakát, vagy, ha mázlin van, miután megtanul stabilan járni. Bár az is még odébb van azért. :)
Szóval, receptek. Nézegettem, melyiket is tegyem most fel, mikor szembejött velem ez a muffin.És egyből eszembe jutott: ez volt az utolsó dolog, amit Áron érkezése előtt sütöttem. Két nappal később hajnalban már váratlanul robogtunk is a kórházba. Emlékszem, még aggódtam is, hogy a muffint a Kifőztük szülinapi számába terveztem és így hogy fogom időben leadni. Nos, nem adtam le időben. De akkor ez  volt a legkisebb gondunk. :)
Minden esetre a muffin nagyon finom és szerintem holnap meg is sütöm. Persze, csak ha Prüccs is így akarja. Mert a 11,5 kilós fenekét egy muffin kedvéért már nem cipelem pluszban a hátamon csak úgy. :)

Csokoládés-narancsos-gyömbéres muffin

Hozzávalók 12 db-hoz
15 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
10 dkg fehér tönkölyliszt
11,5 dkg nyírfacukor
10 dkg vaj
1,2 dl tej
2 tojás
1 narancs
3 cm friss gyömbér
10 dkg étcsokoládé (legalább 70%-os vagy diabetikus)
1 csomag sütőpor (12 g)

A kétféle lisztet elvegyítjük a sütőporral. A narancs héját lereszeljük, a húsát felkockázzuk, a csokoládét durvára aprítjuk. A vajat megolvasztjuk, kézi mixer segítségével eldolgozzuk a nyírfacukorral és a tojással, majd belekeverjük a tejet és a reszelt gyömbért. Hozzáadjuk a lisztes elegyet, és spatulával vagy fakanállal, gyors mozdulatokkal összeállítjuk a tésztát. Beleforgatjuk a csokoládé- és narancsdarabokat.
A muffintepsi mélyedéseit papírkapszlikkal béleljük, elosztjuk bennük a masszát. 160 fokra előmelegített sütőben, légkeverésen kb. 25 perc alatt megsütjük.

CH tartalom: 23 g CH/darab
Kalóriatartalom: 217 kcal/darab

Elő a kanalakkal

Eszméletlen gyorsasággal közeledik a Karácsony. Meg akartam osztani pár kedvenc receptemet ihletődés gyanánt a Facebook oldalon, de szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy az utóbbi idők legjobbjai nincsenek is fent a blogon, csak a Kifőztükben. Ott meg ugye nincsenek fent a szénhidrát adatok, ami azért nem mindegy. Bár elmondhatnám, hogy becsülettel tartom most is a diétát. De nem akarok hazudni, gyakran lecsúszik egy-egy bolti túrós táska. De azért ha főzök vagy sütök, az továbbra is mindig a megfelelő alapanyagokból készül. Csak hát mostanában 5 másodpercet, ha bír Prüccs felügyelet nélkül, így a konyhai tevékenykedés arra az időre korlátozódik, mikor felcsapom a hátamra, de akkor is folyton helyet kell változtatni, hogy történjen valami, különben a megmaradt hajamat is kitépi. Így a főzés is kizárva többnyire, örülök, ha mosogatni jut időm, meg az ő kajáját elkészíteni. Ő bezzeg nagyon finomakat eszik. :)
Szóval erőt vettem magamon és gyorsan felrakok egy receptet. Őszintén szólva nehéz volt választani a sok várakozó közül, de most valahogy ezt kanalaznám a legszívesebben. :) Egyébként pillanatok alatt elkészíthető, szóval elő a kanalakkal és hajrá! :)

A  recept megjelent a Kifőztük online gasztromagazinban is.

Gesztenyés-csokoládés pohárkrém 

Hozzávalók 4 nagyobb vagy 8 kisebb adaghoz
a gesztenyés réteghez:
12,5 dkg Maroni gyorsfagyasztott natúr gesztenye
1,25 dl habtejszín
2 dkg nyírfaporcukor
a csokoládés réteghez:
10 dkg étcsokoládé (80% kakaótartalmú vagy diabetikus)
75 ml habtejszín
a tetejére:
2 dl habtejszín
1,5 dkg nyírfaporcukor
cukrozatlan kakaópor

A csokoládés réteghez a tejszínt forráspontig hevítjük, beletördeljük a csokoládét. 5 percig állni hagyjuk, majd alaposan elkeverjük. Felhasználásig szoba-hőmérsékletűre hűtjük. A gesztenyés réteghez lágy habbá verjük a tejszínt, majd elvegyítjük az áttört gesztenyével és a nyírfaporcukorral. A felső réteghez a tejszínt a nyírfaporcukorral kemény habbá verjük.
A poharakban eloszlatjuk a gesztenyés krémet, erre kerül a csokoládékrém, legvégül a tejszínhab, amit megszórunk kakaóporral.

CH tartalom: 12 g CH/fő
Kalóriatartalom: 260 kcal/fő
(8 kisebb adagra számolva - a képen a poharakban 4 adagos mennyiség látható)

Leamortizálva, de boldogan :)

Ahogy itt ülök, mindkét csuklóm fáslizva ill. csuklószorítózva, a lábaim pedig felpolcolva, szerintem nyugodtan kijelenthetem: túlnőtt rajtam a gyerek. Fizikailag legalábbis mindenképpen, ugyanis olyan ütemben nő, hogy az izmaim és az ízületeim nem bírják vele az iramot. Az erejéről nem is beszélve, amikor épp próbál kitekeredni a kezemből. :)
Azt hiszem, kicsit leamortizál Prüccs, fizikailag legalábbis mindenképpen. :) Lelkileg meg a fürdés előtti utolsó óra, nem tudom, mikorra jutunk el oda, hogy az ne a szenvedés kategóirájába essen. :) Ma például, az utolsó fél órára már feladtam és mondtam, hogy nem érdekel, hogy mennyire esik kint, magamra kötöttem a kisgombócot és mentem ki vele esernyővel. Az Uram épp akkor ért haza, nem kérdezett semmit, csak jött velünk. :)
Majd egyszer biztosan elmúlik ez az állandó időzavar. Majd ha felnőtt. :D Minden esetre sokszor bosszant, hogy most is, mikor nézegetem, melyik receptet töltsem fel, szembesülök vele, hogy jesszus, mennyi jó és gyorsan összedobható recept van, nem igaz, hogy nem tudom venni azt az 5-10 percnyi energiát, hogy összedobjam. Ennyire még Prücsi mellett is kellene, hogy legyen időm. De a kóros kialvatlanság szerintem egyszerűen elbutítja az embert.
Sebaj, semmiért nem adnám ezt a rettenetes kimerültséget. Bár hajnali 5 felé, amikor addig csak 1-2 órát sikerült aludni, nem ezt szoktam azért mondani. De aztán mindig észhez térek. :)

A recept a Kifőztükben is megjelent.

Édes kuszkusz gránátalmával és pisztáciával

 

Hozzávalók 4 személyre
8,5 dkg kuszkusz
1 dl Cocomas kókusztejszín
1 dl víz
1,5 dkg nyírfacukor
2 evőkanál kókuszreszelék
1,5 dkg natúr pisztácia
5 dkg gránátalmamag
1/4 kávéskanál őrölt fahéj
1 kardamom
1 evőkanál frissen aprított menta

A kardamom tokját megtörjük, kivesszük, és mozsárban összetörjük a magokat. A pisztáciát durvára aprítjuk. A kókusztejszínt elvegyítjük a vízzel, a fűszerekkel és a cukorral, majd forráspontig hevítjük. Hozzáadjuk a kuszkuszt, és 10 percig lefedve állni hagyjuk. Villával fellazítjuk, kis tálkákba halmozzuk. A gránátalmamaggal, a pisztáciával és a mentával megszórva tálaljuk.

CH tartalom: 20 g CH/fő
Kalóriatartalom: 235 kcal/fő

Szintet léptem

Azt hiszem, az anyává válás következő szintjét akkor ugrottam meg, mikor az autóban a gyerekdalos CD-n nem azért léptetem vissza a lemezt állandóan egy számra, mert a gyerek azt kéri (ahhoz még kicsi is lenne), hanem mert nekem annyira tetszik. Néha már magam sem tudom eldönteni, hogy napközben azért szólnak ezek a zenék, mert Prüccsnek jó aláfestés vagy, hogy magamat szórakoztassam velük. Minden esetre szép lassan minden átalakul, és bár gézengúzink még nem indult el felfedezni a nappali minden rejtett zugát, azt hiszem, jobb, ha gyorsan összekapom magam és elkezdem biztonságosabb helyre tenni a virágállványokat, mert hamarosan vége a nyugalomnak. :) No, nem mintha eddig olyan nagy nyugi lett volna. :)

És ha már szeptember, lett időközben, akkor szilva és egy recept még tavalyról. Mikor a feltöltésre váró recepteket nézegetem, mindig bosszankodok, hogy ugyan már, ezeket pikk-pakk el lehet készíteni. Aztán a hétköznapok mégis mindig elsodornak és örülök, ha egy zabkását van időm összekutyulni magamnak.

A recept a Kifőztükben is megjelent és Kókuszvilág tejszínnel készült.

Kókuszos-fűszeres szilvakrémleves

Hozzávalók 6-8 személyre
1 kg szilva (tisztítva mérve)
3 cm friss gyömbér
1 fahéjrúd
1,5 dl Cocomas kókusztejszín
1 l víz
kb.5 dkg nyírfacukor
a tálaláshoz:
kevés Cocomas kókusztejszín
kókuszcsipsz

A kimagozott szilvát a fűszerekkel és a vízzel együtt 15 percig főzzük. Eltávolítjuk a gyömbért és a fahéjat, majd botmixerrel pürésítjük a levest. Felöntjük a kókusztejszínnel, összemelegítjük. Hidegen vagy melegen is tálalhatjuk, a tetejére kevés kókusztejszínt csorgatunk, és megszórjuk kókuszcsipsszel.

Tipp: a nyírfacukor mennyisége a szilva érettségétől, édességétől függően lehet több vagy kevesebb.

CH tartalom: 26 g CH/fő
Kalóriatartalom: 209 kcal/fő
(6 fős adagok esetén)

Telik az idő

Rá kellett döbbennem tegnap, hogy az idő észrevétlenül, de hihetetlenül gyorsan telik. Persze, azt még nem mondhatom, hogy jajj, már iskolás a gyerek. De azért az első hónapok változásai is szinte láthatatlanul következnek be.
A nagy kánikula elől felmenekültünk a hegyekbe 10 napra. Teljes kizökkenés volt, nagyon ránk fért. Aztán hazajöttünk, majd este beletettem Prücsit a kiságyába és teljes döbbenet, leljebb kell állítani a kiságyat, mert még a végén kiesik belőle. Kész vagyok. Gondolatban még valahol mindig az első hétnél tartok szerintem, amikor hazahoztuk. Most meg már lassan kimászik.

A receptnek persze mindehhez semmi köze, legfeljebb a bosszúsághoz, hogy a lisztharmat idén elvitte a cukkini termésünket sajnos. Pedig ezt a receptet imádom, annyira finom. Már alig várom, hogy ilyesmiket készítsek a kis gézengúzunknak. :)

A recept a Kifőztükben is megjelent.

Csicseriborsó-lisztes cukkinifasírt

Hozzávalók 15 db-hoz
60 dkg cukkini
1 kisebb lila hagyma
5 dkg csicseriborsóliszt
2 teáskanál útifűmaghéj
1/2 teáskanál só
1 kávéskanál őrölt római kömény
1,5 evőkanál frissen aprított petrezselyemzöld
a sütéshez:
olaj
a tálaláshoz: (opcionális)
1 dl natúr joghurt
1,5 evőkanál frissen aprított mentalevél

A cukkinit nagy lyukú reszelőn lereszeljük, besózzuk, kb. 15 percig állni hagyjuk, majd lecsepegtetjük. A hagymát felaprítjuk, a száraz hozzávalókat elvegyítjük, és nagy tálban minden hozzávalót alaposan elkeverünk. A masszából diónyi halmokat formázunk, két tenyerünk között 1-1,5 cm vastagra lapítjuk, majd kevés olajon oldalanként 2-2,5 perc alatt megsütjük. A mentával elvegyített joghurttal tálaljuk.

CH tartalom: 4 g CH/darab
Kalóriatartalom: 43 kcal/darab
(mártogatós joghurt nélkül számolva)

Három hónap

Ennyi idő kellett ahhoz, hogy nagyjából helyére tegyem mindazt a házban, ami a két hónapnyi kórházi tartózkodás alatt felgyűlt. Nomeg az utána következő hónapokban. Bizony, ezek rakódnak egymásra. De a minap, mikor délelőtt leültem és konstatáltam, hogy már "csak" a szinten tartás a feladat, végtelenül megkönnyebbültem. Persze mindehhez Prücsi kellett, a vele lassacskán kialakuló napirend és az, hogy végre legyen két olyan hetünk, amikor nem kellett hetente 2-3 orvoshoz menni kontrollokra. Már én belegolyóztam, nemhogy ő.
De a lényeg, hogy túl vagyunk ezen is. És végre elfogyott az óriás méretű szennyeskosárból a családi százlábúnk minden zoknija.
Csak reménykedni merek benne, hogy meg tudom tartani ezt a szintet itthon és a kertben, merész vágyálomként pedig az önellátó konyhai tevékenységet is meglebegtetem magam előtt, mert már rettenetesen hiányzik a saját főztöm és megőrülök attól a sok szeméttől, amit jobb híján az elmúlt hónapokban magamba tömtem.

Receptnek egy tavalyit hozok, hiszem érik végre a meggy. Kivételesen idén nem készítek belőle lekvárt, de azt hiszem, ez érthető jelenleg. :)

A recept a Kifőztükben is megjelent, a szuper szögletes piteformát pedig a Cookori-nál lehet kapni.

Túrós-meggyes lepény

 
Hozzávalók 14 szelethez, 20 x 28 cm-es piteformához
8 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
4 dkg fehér tönkölyliszt
4 dkg nyírfaporcukor
7 dkg hideg vaj
1 evőkanál tejföl
1 csipet só
a töltelékhez:
50 dkg túró
15 dkg tejföl
10 dkg nyírfaporcukor
2 tojás
2,5 dkg tönkölydara
30 dkg magozott meggy
1 citrom reszelt héja

A liszteket elvegyítjük a sóval, a cukorral, elmorzsoljuk a vajjal. A tejföl hozzáadásával, gyors mozdulatokkal tésztát gyúrunk belőle. Kb. 2 mm vastagra nyújtjuk, és sodrófára tekerve a kivajazott, lisztezett pitesütőformába emeljük. Óvatosan belenyomkodjuk, a széleknél a felesleges, kilógó részeket levágjuk. Az alját villával megszurkáljuk, és hűtőbe tesszük, amíg elkészítjük a tölteléket.
A meggy kivételével minden hozzávalót kézi mixerrel elvegyítünk, majd a végén beleforgatjuk a gyümölcsöt is. Eloszlatjuk a tésztán a tölteléket, majd a lepényt 180 fokra előmelegített sütőben 45-50 percig sütjük. Rácson hagyjuk kihűlni, végül szeletekre vágva kínáljuk.

CH tartalom: 16 g CH/szelet
Kalóriatartalom: 162 kcal/szelet

Az abszolút kedvencem

Igazából felnőtt fejjel kezdődött a nagy szerelem a zserbó iránt, mert érdekes módon gyerekkoromban nagymamám nem sűrűn készített, ő inkább bejgliben a verhetetlen.
Aztán sajnos a diéta miatt évekre le kellett mondanom a zserbóról (no persze azért néha lecsúszott egy-egy cukros változat), mígnem megelégeltem és elkészítettem magam.
Imádom ezt a receptet, a tészta igazából picit több, mint ami kell, de én béna vagyok a tészta formára nyújtásában, így mindig inkább túllóg a tészta nálam és levágom a szélét a tepsibe helyezéskor. :)

Eleinte azt hittem, nagy macera elkészíteni, de igazából nem is, ha van, aki megdarálja a diót helyettünk. :) A gond inkább az, hogy a szénhidrát elég sok benne, márpedig ha egyszer leülök zserbót enni, nehezen tudom abbahagyni. :)
A képen egyébként nem látszik, de ezek nem azok a cukrászdai féle aprócska zserbók, szép nagy egy-egy ilyen szelet. Lehet kicsit vékonyabbra nyújtani a tésztát és nagyobb alapterületen elosztani a hozzávalókat, akkor egy-egy szelet kisebb lesz és alacsonyabb lesz a szénhidrát tartalma is. Bár sajnos összességében akkor sem lehet belőle többet enni.

A fotó sajnos nem épp túl mutatós, de higgyétek el, a zserbó isteni. :)

A recept a Kifőztükben is megjelent.

Zserbó

Hozzávalók 30 nagyobb szelethez, 20 x 30 cm-es tepsihez
a tésztához:
40 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
20 dkg fehér tönkölyliszt
12 dkg folyékony kókuszzsír
10 dkg olvasztott vaj
15 dkg tejföl
5 dkg nyírfaporcukor
2 tojássárgája
1/2 citrom reszelt héja
1 dl tej
2,5 dkg friss élesztő
1/2 kávéskanál méz
1 csipet só
a töltelékhez:
5 dl cukormentes vagy diabetikus sárgabaracklekvár
továbbá:
50 dkg darált dió
10 dkg nyírfaporcukor
1/2 citrom reszelt héja
a tetejére:
15 dkg diabetikus vagy legalább 70% kakaótartalmú étcsokoládé
4 evőkanál olívaolaj

A tejet langyosra melegítjük, elkeverjük a mézzel és az élesztővel, félretesszük. A liszteket elvegyítjük előbb a sóval, a nyírfaporcukorral, majd a vajjal, a kókuszzsírral, a tejföllel, a tojássárgájával, a citromhéjjal és az élesztős tejjel. Rugalmas tésztát gyúrunk, és 4 egyenlő részre osztjuk. A diót összeforgatjuk a nyírfaporcukorral és a citromhéjjal. Az első adag tésztát lisztezett felületen 20 x 30 cm-esre nyújtjuk, óvatosan a sodrófára tekerjük, és kibéleljük vele a tepsit. (Az esetlegesen túllógó részeket levágjuk.) Megkenjük a lekvár 1/3-ával, és megszórjuk a diós töltelék szintén 1/3-ával. A többi tésztával és töltelékkel ugyanígy járunk el, felülre kerül a negyedik tésztalap. 170 fokra előmelegített sütőben 20 percig, majd a hőt 150 fokra mérsékelve további 30 percig sütjük.
Miután kihűlt, a csokoládét gőz fölött megolvasztjuk, elkeverjük az olajjal, egyenletesen eloszlatjuk a zserbó tetején, majd hagyjuk megdermedni. A süteményt tálalás előtt szeleteljük.

CH tartalom: 20 g CH/szelet
Kalóriatartalom: 306 kcal/szelet

Egy kedvenc

Van egy kedvenc éttermünk a városban, ahová viszonylag gyakran betérünk. Legelőször egy céges workshop lezárásaként kerültem ide, és feltehetően magamtól sosem keveredtem volna be ide, de amióta egyszer itt vacsoráztunk, függő lettem. Nagyon szeretjük a konyháját. Nekem persze azért is kedvencem, mert itt ettem az eddigi legfinomabb pad thait, és a kacsás vörös curry-jükért is rajongok. Amikor pár éve elkezdtünk ide járni, volt ráadásul egy desszertjük az étlapon, amit én is és az Uram is imádtunk. A neve wun gati volt az étlap szerint, és leginkább a creme brule-hez tundám hasonlítani, csak épp kókuszból készült és mangószósszal kínálták. Sajnos mostanra levettél az étlapról legnagyobb bánatunkra. Egy ideig mangószószos tejberizs volt helyette, szintén telitalálat, jelenleg sajnos azonban egyiket sem kínálják már.
Mivel ennyire imádtuk, úgy döntöttem, megpróbálom házilag is kiísérletezni. Nem mondom, hogy teljesen ugyanolyan, de nekünk ez is bejött. :) A wun gati googli barátunk szerint amúgy egyfajta thai kókuszzselé, sokféle recept változatot láttam, én maradtam inkább annál a verziónál, amit az étteremben ettünk.

A recept a Kifőztükben is megjelent.

Wun gati (thai kókuszzselé) mangószósszal

Hozzávalók 4 személyre
2 dl Cocomas kókusztejszín
6 dkg nyírfacukor
4 dkg kókuszreszelék
15 g zselatin
a mangószószhoz:
1 érett mangó (tisztítva mérve kb. 30 dkg)
1 evőkanál nyírfacukor
1/2 citrom leve

A kókusztejszínt elvegyítjük 2 dl vízzel, a nyírfacukorral és a kókuszreszelékkel. Felforraljuk, majd 1 merőkanálnyit kimerünk belőle egy csészébe. Feloldjuk benne a zselatint, és a kókuszkrémhez keverjük. Langyosra hűtjük, kis szufléformákba szedjük. Tálalás előtt 1-2 órát hűtőben dermesztjük.
A szószhoz a gyümölcshúst 1/2 dl vízzel és a citromlével pürésítjük, majd a nyírfacukorral 10 percig főzzük. A zselét a gyümölcsszósz kíséretében tálaljuk.

Tipp: ha lágyabb állagot szeretnénk, használjunk kevesebb zselatint. A zselatin helyettesíthető agaragarral. 1 adag desszert 337 kcal, és 21 g szénhidrátot tartalmaz.

CH tartalom: 21 g CH/fő (ebből 9 g gyors CH)
Kalóriatartalom: 337 kcal/fő

NTP5 - avagy a Nagy Tortasütő Projekt 5. felvonás

Szégyen gyalázat, lassan jön a következő NTP, avagy a Nagy Tortasütő Projekt, és én még az előzőt sem publikáltam a blogon, pedig még a szokottnál is büszkébb vagyok rá. Mondjuk, nem nehéz, mivel sosem voltam nagy tortasütő, így azért lassan talán, de csak mutatok valami fejlődést. :) Az NTP egyébként nem más, mint az Uram szülinapi tortájának évenkénti projektje. Immáron tavaly volt az ötödik, kapcsolatunk első két évében sajnos még nem sütöttem neki tortát. :)

Hogy eddig milyenek készültek?
NTP1: Csokis-mákos torta
NTP2: Csupacsoki torta (ez sajnos nem lett az igazi - abban az évben kezdtem a diétát és még nem volt meg a kellő rutinom, így bár megettük, a blogra nem került fel)
NTP3: Meggyes-túrós-mákos torta
NTP4: Csokoládés-diós-rumos torta

A 2015-ös azonban egészen más szempontból volt különleges. No nem mintha nem fektettem volna energiát a torta megkreálásába. :) A két kedvence a csokoládé és a mák, így ezt a két hozzávalót szoktam variálni valamilyen formában. Tavaly a mákos változat következett, és ezúttal egy citromkrémes verziót álmodtam meg. A torta is első osztályú lett szerintem, de az átadás módjára vagyok igazán büszke.
A sors szerencsés közjátéka révén ugyanis úgy alakult, hogy aznap kaptuk meg új otthonunk kulcsait, mikor az Uram születésnapja volt. Innét jött az ötlet, hogy kár lenne veszni hagyni egy ekkora lehetőséget és valahogy a szülinapozást az új házban kéne megejteni.:)
Nálunk az a szokás születésnapokon, hogy elvisszük a másikat egy olyan étterembe, ahol még nem jártunk együtt. Mivel a házunkhoz közel van egy jó kis étterem, azt találtam ki, hogy oda viszem az Uram vacsorázni. Míg a buszon odafelé zötyögtünk, némi pillarebegtetést követően sikerült elérnem, hogy kerüljünk már el a ház felé is az étterembe menet, hisz csak pár sarok, nézzük meg, nem-e lopták el időközben. És mikor már ott voltunk, megkérdeztem, miért ne mennénk be, hisz teljesen véletlenül nálam voltak a kulcsok is. Itt már egészen biztos voltam benne, hogy tudja, mi van a háttérben. De hiába, a férfiak és nők észjárása teljesen más - szerencsére. Aztán mikor megláttam az arcát a házba beérve, akkor megkönnyebbültem. :)
Napközben ugyanis suttyomban átcsempésztem pár dolgot a házba: dohányzóasztalt, néhány párnát amire le lehet ülni a földre, konyhai eszközöket és alapanyagokat egy gyorsan összedobható vacsorához és persze a titokban megsütött tortát.


Azt hiszem, elmondhatom, ez az eddigi legsikeresebb NTP-m. :) Torta szempontjából is sikerült egy nagyon ütős verziót létrehoznom. Picit macerás, elismerem, de megéri :)

A recept a Kifőztükben is megjelent.

Citromos-mákos torta

Hozzávalók 14 szelethez
a piskótához:
- 12 dkg darált mák
- 4 dkg fehér tönkölyliszt (helyettesíthető mandulaliszttel)
- 12 dkg nyírfaporcukor
- 6 tojás
- 1 kávéskanál sütőpor
a krémhez:
- 4 citrom leve és reszelt héja
- 20 dkg nyírfacukor
- 3 tojás
- 25 dkg mascarpone
- 3 dl habtejszín
- 1 evőkanál zselatinpor
- 3 evőkanál víz

A sütőport, a lisztet és a mákot összekeverjük. A tojások sárgáját kézi mixerrel kihabosítjuk a nyírfacukorral. A fehérjét kemény habbá verjük, és óvatosan a sárgájához forgatjuk. Adagonként elvegyítjük a lisztes eleggyel. Kivajazunk-lisztezünk 2 db 20 cm átmérőjű tortaformát, és eloszlatjuk bennük a tésztát. 170 fokos sütőben mindkettőt kb. 20 perc alatt megsütjük. Rácson hagyjuk kihűlni, majd lapjában 3-3 részre vágjuk.

A krémhez a tojásokat elvegyítjük a citrom levével, a cukorral, és gőz fölött addig főzzük, amíg besűrűsödik. Levesszük a gőzről, hozzáadjuk a citromhéjat, hagyjuk langyosra hűlni, majd kézi mixerrel eldolgozzuk a mascarponéval. A tejszínt habbá verjük, és a citromos krémhez forgatjuk. A zselatint a vízben elkeverjük, majd mikróban addig hevítjük, amíg fel nem oldódik. Ezt is a krémhez dolgozzuk.

A tortaforma oldalát kibéleljük sütőpapírral, az aljára helyezünk 1 piskótalapot, és megkenjük krémmel. Folytatjuk a rétegezést a további 5 piskótalappal, a tetejére krém kerüljön, valamint maradjon belőle kevés az oldalára is. A tortát tálalás előtt 2-3 órát hűtőben dermesztjük. Végül eltávolítjuk róla a formát, és bevonjuk az oldalát is.

CH tartalom: 19 g CH/szelet
Kalóriatartalom: 303 kcal/szelet

Pocsék hét

Ez a hét egyértelműen nem lesz a kedvencem. Olyan fáradt vagyok, hogy még a héten kapott örömhírek sem nagyon jutnak el a tudatomig, csak a fáradtságot érem. Szóval szerintem 2 napon keresztül csak aludni fogok hétvégén. Meg talán kirándulni kicsit, kihasználva még az utolsó meleg őszi napokat, ha már a betegeskedésem elmosta a tervezett ausztriai túrázós utazásunkat.

Ezen a hangulaton egyértelműen édesség segít. Erőm ugyan nincs sütni, még ha ilyen egyszerűcske is a recept.

A recept a Kifőztükben is megjelent.

Almás-gyömbéres muffin

Hozzávalók 12 db-hoz
12 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
10 dkg fehér tönkölyliszt
8 dkg nyírfacukor
7,5 dkg kókuszolaj
1,5 dl mandulatej
2 tojás
2 kisebb alma
1/2 csomag sütőpor (6 g)
1 teáskanál őrölt fahéj
1 teáskanál frissen reszelt gyömbér
a tetejére:
szeletelt mandula

A kétféle lisztet elvegyítjük a sütőporral és a fahéjjal. Az almát meghámozzuk és felkockázzuk. A kókuszolajat felolvasztjuk, kézi mixer segítségével eldolgozzuk a cukorral és a tojással, majd belekeverjük a mandulatejet és a reszelt gyömbért. Hozzáadjuk a lisztes elegyet, és spatula vagy fakanál segítségével, gyors mozdulatokkal összeállítjuk a tésztát. Beleforgatjuk az almadarabokat.

A muffintepsi mélyedéseit papírkapszlikkal kibéleljük, elosztjuk bennük a masszát, megszórjuk szeletelt mandulával. 160 fokra előmelegített sütőben kb. 25 perc alatt megsütjük.

CH tartalom: 17 g CH/fő
Kalóriatartalom: 151 kcal/fő

Mikor van vége egy folyamatnak?

7 évnyi boldog együttélés van a hátunk mögött és ezen idő alatt még mindig nem sikerült 100 százalékosan megértenünk egymás álláspontját bizonyos kérdésekben. :) Példának okáért, rendszeresen belefutunk abba a problémába, hogy vajon hol van egy folyamat (feladat) vége. Nos, kifejezetten kritikus ez a kérdés nálunk a szennyes-mosás-teregetés-hajtogatás-elpakolás körforgásában. Az természetesen teljesen egyértelmű, hogy a folyamat ezen lépésekből áll. A kérdés esetünkben azonban az ütemezés.
Hogy miért? Először is tisztázandó, hogy a teljes folyamat alapvetően az én felelősségi körömbe tartozik. Néha esetleg kitereget az Uram, de maradjunk csak a klasszikus verziónál, hogy a teljes mosási körforgás az én felségterületem. Nos tehát. Mikor is szoktam mosni? Időzítés tekintetében bármikor, amikor az elkövetkező 1-2-3 órában előreláthatólag itthon leszek, amúgy pedig leginkább akkor állok neki,, amikor már nem fér a szennyes a szennyestartóba :) Ezért tehát mindig úgy alakul, hogy egymást követő napokon mosok. És általában mindig valamilyen más tevékenység közepén vagyok, mikor lejár a mosógép (főzés közben, indulófélben valahová, lefekvés előtt, stb.), hát gyorsan lekapom a szárítóról a már megszáradt ruhákat és kiteregetem a vizeseket. Így kerül 2-3 mosásnyi ruha zsinórban egymás tetejére, halomba, lavórba vagy kosárba, mikor épp mi szabad. Aztán mikor már fogynak a zoknik, ráveszem magam, hogy összehajtogassam a kupacot. :) Hisz szabadidő tekintetében sosem állok túl jól, és mindig van jobb feladat, ami sürgetőbb.
Nos, ez a folyamatban bekövetkező átmeneti pihenőfázis bizony örök konfliktustforrás közöttünk. Na jó, konfliktusnak azért ne hívjuk, de legalábbis nézetkülönbség, amin simán elévődünk egy estét minden két hétben. :) Mert az Uram szerint a folyamat a ruhák leszedésével nem ér véget (ezzel mondjuk egyetértek), hanem rögtön el kell rakni azokat (na ezzel már vitatkozok, mert ahogy korábban írtam, az esetek 99 százalékában az időpont erre baromira nem alkalmas).
Mivel azonban nem tudjuk meggyőzni egymást az igazunkról, ezért hát kénytelenek vagyunk együtt élni vele. :) És tekintve, hogy a mosásfelelős én vagyok, megengedem magamnak azt a luxust, hogy akkor hajtogassak ruhákat, amikor nekem tetszik. És ha nekem akkor tetszik, mikor már a hatalmas ruhahalom el sem fér a kanapén a hajtogatáshoz, hát akkor az az én dolgom, nem igaz? :)

Most, hogy ilyen ügyesen igazoltam a saját álláspontomat, térjünk csak vissza a főzéshez (abba legalább sosem szól bele :)).
Ez a rebarbarás-mandulás piskóta tökéletes tea mellé. Eredtileg még tavasszal készítettem, de olyan hatalmas a rebarbara a kertben, hogy szerintem hamarosan újra megsütöm.

A recept a Kifőztükben is megjelent és Nyírfacukorral készült.

Mandulás-rebarbarás sütemény

Hozzávalók 16 szelethez, 22 cm-es tortaformához
12,5 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
12,5 dkg fehér tönkölyliszt
20 dkg nyírfacukor
10 dkg kókuszolaj
2 tojás
1,5 dl mandulatej
1 csomag sütőpor (12 g)
30 dkg rebarbara (tisztítva mérve)
2 evőkanál szeletelt mandula
a tálaláshoz:
amaretto

A tojást kézi mixer segítségével kihabosítjuk a cukorral, majd egymás után hozzáadjuk a folyékony kókuszolajat, a mandulatejet és a sütőporral elvegyített liszteket. A masszát a sütőpapírral bélelt tortaformába simítjuk. A rebarbarát kb. 2 cm-esre daraboljuk, eloszlatjuk a tésztán, majd megszórjuk a mandulával. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 50 perc alatt megsütjük a süteményt. (Tűpróba!) Még melegen meglocsoljuk amarettóval.

CH tartalom: 18 g CH/szelet
Kalóriatartalom: 157 kcal/szelet