Gyermekvasút

Kedves barátaink, Éva és János meghívására kisvasutazni voltunk.

A kalauz kisfiú megengedte, hogy kilukasszák maguknak a jegyet.

Továbbá voltak csillogó szemek,

és menetszél fújta haj is.

Az ablakon kinézve sokáig vártuk az alagutat,
aminek jötte - mikor jön már az alagút? -

és egyeltalán a léte központi kérdéssé vált utunk során...

A végállomáson sétálgattunk kicsit. Találtunk egy "befalazott" vonatot, nagyon megdöbbentette őket, bátran be is mentek az épületbe megkérdezni, miért falazták vajon be, de a rejtélyre nem derült fény... így örök titokként könyveltük el ez a kegyetlenséget, majd visszaindultunk a következő még szabad vonattal...

Útközben a mozgó kiskamasz souvenir-árustól

vettünk emlékbe mozdonyos nyakláncot.

A hegytetőn pedig Éva várta a megfáradt utasokat isteni ebéddel.

Köszönjük!

Laminária kendő - a második

Mostanában kezdek kicsit túltengeni itt a skacok blogján... menthetetlenül közös blog lett belőle, ez van, a kötőtűim egyfolytában be vannak indulva... elkészült a már említett újabb Laminária.

A múltkori kendő Barka Limonádé bambuszfonalának gyönyörű az esése és hihetetlen finom a tapintása, de kötni azért a szétsodródó szálak és a rugalmatlansága miatt néha nem volt könnyű.

A mostani Lami Barka Cinegéből készült, ami valami hihetetlen kezesbárány! Mintha két élete lenne. Kötés közben olyan mint a gumi, ami a csipkekötéshez, főleg ennél a kendőnél, a sok a több-szembe-bőkéshez kifejezetten áldásos. A kész mű blokkolás előtt teljesen össze is ugrik, de a blokkolás alatt/után a fonal teljesen újjászületik, finom puha lesz, ott marad ahová húzza az ember és bámulatosan tartja a formáját a gombostűk eltávolítása után is...

Ajándékba készült, de nem árulhatom el kinek ;)

Blokkolás előtt ilyen kicsi és tömör volt...

...blokkolás közben aztán akkorára nőtt, hogy nem is fért el a számára kijelölt helyen, lekívánkozott a szőnyegre is. (azért csak bekerült a blog egyik címszereplője is :) szokás szerint segít kiszedni a gombostűket)

Méret: 165x110 cm
Minta: Laminaria by Elizabeth Freeman
Fonal: Barka Cinege Ringló árnyalat
Fonalmennyiség: 140 gr
Tű: 4 Addi csipkekörtőtű

Évszakasztal - nyár

Erre most nem tudtam annyira készülni a hosszú nyári szünet mellett, így nem vagyok nagyon elégedett, de azért íme...

{this moment} - Reggeli társas

A {this moment} kezdeményezés Soulemamától származik.
Egy egyszerű fotó, szavak nélkül...

Pilisi képriport

Tegnap Erzsinagyit látogattuk meg Pilisen...

Ebéd után kirándulni indultunk, a cél a közeli lovarda felfedezése volt.

Utunkat egy sorompó keresztezte, értelmeztük a jeleket...

Találtunk egy elvadult gyönyörű kis tavat,

aminek hatalmas színes szitakötőket láttunk a partján...

10 pontos kérdés, vajon mi történik a képen? *

Klasszik: virág kislánnyal (vagy fordítva)

A lovardában először a libákkal találkoztunk. A gúnárok nagyon magyaráztak.

A lovaglásra kicsit várni kellett. Addig simogattunk lovacskákat az istállóban,

az udvaron kefélték is őket...

Közben beborult, úgyhogy fáztunk is,

meg láttunk traktort, amint épp meghozta és lepakolta a szénát...

A célegyenesben aztán felvették a "kobakokat"...

és végül kantárszáron

meglovagolták Lili-t.

Közben anya művészi képet is lőtt...

* hát persze, hogy erőpróba. Kétoldalról szorítják Apa karját, hogy kiderüljön melyikük az erősebb :)

Laminária kendő - az első

Belevágtam egy Aeolian kendőbe, de sajnos abba beletört a bicskám... majd nem kisebb bátorsággal, szintén Elizabeth Freeman-től, a Lamináriával próbálkoztam, végül nagyobb sikerélménnyel :)

Méret: 156 cm x 84 cm
Fonal: Barka Limonádé - Csók 134 gr
Tű: 4

...és amíg a bordó száradt a blokkolás alatt, belevágtam egy újabb Laminariába...

{this moment} - Kánikula

A {this moment} kezdeményezés Soulemamától származik.
Egy egyszerű fotó, szavak nélkül...

Elment a dédi

Tegnap hajnalban meghalt apu anyukája.

88 éves volt, volt időnk felkészülni, nagy betegség nélkül, lassan, végelgyengülésben ment el.

A gyerekekkel már nem volt szoros kapcsulatuk, ritkán látták, szülinapokon, nagyobb eseményeken. Pár hónapja voltunk utoljára nála, akkor már csak felülni tudott, felállni nem.

Tegnap épp játszottak, amikor bejelentettem.
Odaléptem hozzájuk,
- Figyeljetek csak, szeretnék valamit mondani Nektek!
Megérezték a hangom komolyságát és csodálkozva néztek fel
- Mit?
- Emlékeztek a nagyira, akinél nemrég voltunk és feküdt az ágyban?
- Igen, a dédi - javított ki Maja.
- A dédi igen. Meghalt az éjjel. - mondtam kedvesen, természetes hangon.
Elgondolkodtak pár másodpercre, majd egy nem várt kérdés foglalkoztatta őket:
- És honnan tudod?
- A Papótól, most beszéltem vele telefonon.
- És ő honnan tudja?
- Az Évától, tudjátok attól a nénitől, aki ott volt a dédinél amikor nála voltunk, ő vigyázott rá és ő mondta Papónak.
Ehallgattak kicsit... aztán Maja belefúrta a fejét az ölembe, összebújtunk némán, öleltem, simogattam a haját. Brúnó is csak ült csendben.
Így maradtunk pár percig, aztán ment tovább az élet meg a játék, nem kérdeztek többet...

Maja két keze

Minden jel szerint kezdi a tökéletességre fejleszteni a kétkezességet.

Ma ezen kaptam rajta:



Tudom, hogy az iskolaérettség egyik eleme valamilyen okból a domináns kéz kialakulása...hát kiváncsi leszek... Mintha egy egész picit domináns lenne talán a jobb, de sok ilyesmi dolga van. Mégha nem is ilyen látványosan, hogy egyidejüleg használja a kettőt, de felváltva, attól függően melyik "esik kézre" vagy fárad el épp...

Feel Becske

Hát nem sokat írnék róla, mert nem nagyon lehet szavakkal leírni milyen csodálatos volt megint. Azt sem mi ebben olyan jó és nyilván a képeken se jön át, de azért beteszek párat.

Ami a lényeg, hogy az 5 napos kurzus alatt anyuéknál nyaraltak 4 napot, Nagykovácsiban és Perőcsényben, a kurzus utolsó napjára pedig elvittük őket is Becskére. Szerettük volna hogy szokják egy kicsit, mi is lássuk, hogy bírják a gyűrődést, és persze hogy találkozzanak Oléval, mert már nagyon rég volt erre lehetőség, talán 2-2,5 éve utoljára.

Nagyon jól sikerült találkozás volt, főleg Brúnónak.
Mi pedig örültünk, hogy a kurzus végére ez a korona is felkerült, egy családi áldás.

Már sötétedett mire hazaindultunk, a délutáni alvás ugyan nem jött össze, de nagyon be voltak még az utolsó pillanatig is indulva, Brúnó segített a nagysátorban lebontani, takarítani, a mi kis sátrunk lebontásában is, Majával pedig felmentünk a naplementében a sztupához.
Hazafelé a kocsiban félúton aztán mindketten annyira elaludtak, hogy felhoztuk őket ölben és csak fürdés nélkül álmukban ráadtam pizsit...

A terület messziről

"A főucca"

Gyerekjátszó

Konyha

Étkezősátor

Előadás a nagysátorban

Brúnó az előadás alatt sétál a nagysátorban fel és alá, biztos ami biztos is rádión is hallgatja Olét.

Később körbejárva a sátorban szétosztogatta szinte az összes Évanagyiéktól kapott cukorkáját egy fémdobozból, az előadás alatt megkínálta Olét is, a közönségnek nagyon tetszett a jelenet.

Közben Apa-Anya Majával

Brúnó Oléval viccelődik az előadás után

A képeket nem én csináltam, köszönet érte mindenkinek, főleg Dodónak a gyerekes képekért.